Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Kocsis István: Báthory István (tévéjáték két részben)

badítani, nem fogadnám el a ma­gyar koronát. 10. kép Báthory belép házi kápolnájába. Egyedül van. Letérdepel. BÁTHORY Istenem, add jelét, ha mindaz, ami történik, nem a Te akaratod szerint való. A Tebenned való hitemen kívül mindent semmi­síts meg a lelkemben: minden hitet, akaratot, erőt; ha nem Te tápláltad telkembe küldetéstudatomat, any- nyi erőt se hagyj meg akkor nekem, hogy a lengyel korona után nyúl­hassak, hogy a magyar korona után nyúlhassak, csak arra maradjon nekem akkor erőm, hogy erdélyi fejedelmi székemből felállni képes legyek, s hogy egyházadnak vala­melyik kolostorába elvánszorog­hassak - vezekelni életem végéig. Csak alázatban és szegénységben legyen részem, ha hivatástudatom nem a Te rendelésed szerint való. Nem volt hivatástudatom, míg a lengyel korona megszerzése nem vált számomra elérhető céllá, s most már oly természetesnek ér­zem, hogy rövidesen a fejemre ke­rül, mintha örökösének születtem volna, és odáig jutottam, Istenem, hogy amikor a magyar rendek kép­viselője a magyar koronát nekem felajánlotta, meg sem lepődtem, sőt meg sem illetődtem. De nem tudok válaszolni a kérdésre, hogy ki vagyok: hogy érzéketlen és gát­lástalan szerencsés fickó vagyok-e, vagy a Te kiválasztottad? Segíts nekem megtalálni a választ e kér­désre. Akarva akarom, hogy csak a Te akaratod engedelmes eszköze akarjak lenni. Nem könnyű. Ezért segíts. Segíts, mert az az igazság, hogy nem érettem én meg még ar­ra, hogy a Te akaratod engedelmes eszköze legyek. Nem vagyok még elég erős ezt akarni. Hatalmas or­szágok hatalmas királya akarok lenni, semmi több, bizonyára. De adj nekem akkora erőt, hogy csak a Te akaratod engedelmes eszköze akarjak lenni. Ne érts engem félre: ha nem a Te engedelmes eszközöd akarnék lenni, akkor is a magyar és lengyel nemzet és az egész ke­reszténység javára akarnék király lenni, de én már azt is tudva tu­dom, hogy semmiség annak az aka­rata, aki nem a Te kiválasztottad. Ezért nem azt kérem Tőled, hogy szerencsés legyen utam a lengyel és magyar királyi trónusokig, hanem csak azt kérem, hogy gördíts áttört- hetetlen akadályt az utamba, ha nem a Te akaratod szerint megyek rajta. (Mozdulatlanul térdepel.) Ha kegyelmedben állok, segíts eljut­nom abba az állapotba, amelyben a Miatyánk egyetlen szavában egy egész órát tudnék eltölteni — amely kegyelmi állapotban minden saját akaratom megsemmisül a Te leg­szentebb akaratodban. Miatyánk... Úgy látszik, ma sem fog sikerülni. Bizonyára még vannak gondolata­im, amelyek lehetetlenné teszik, hogy eljussak a vigasz állapotába, a Szent Ignác-i közömbösség álla­potába: a mindenféle világi szenve­délyektől való befolyásolhatatlan- ság állapotába. Csak azért van ez, mert amennyire hiszek önmagám­ban, annyira rettegek is önmagám­tól? Istenem, ha Te nem vagy ve­lem, akkor nem hasznára, hanem vesztére lesz az én hivatástudatom mind a kereszténységnek, mind a magyar, mind a lengyel nemzet­nek. Ne engedd, hogy így legyen. Ha nincsenek nagy céljaid énve- lem, akkor ne engedd már azt se, 916

Next

/
Oldalképek
Tartalom