Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - András Sándor: Az utolsó vacsora, Az örök reggeli, a kutya fája, a kutya fája, bizony, no. 1. (versek)
bizony, no. 1 a határőrök szeme megakadt a hullán pedig olyan szelíden mosolygott a megmotozás esetleges reményében még halálában is homoszekszuális volt a megátalkodott és a madarak a madarak közben énekeltek ne hagyj el bennünket ne disszidálj a kéjekkel kísértő másvilágra se hol halhatatlan kurvák tárják szét combjaik hogy becsacsacsaljanak a jaj-istenem-dehogyis arany kapun űrkurvák ősi fekete lyukak galaktikaszőrrel cicomázott iszonyú kapuk maradj énekelték a gyászcinegék ne hagyj el bennünket a dögkeselyűk de a határőrök nem törődtek a zajjal elkobozták az összes értékeket és csak egy maroknyi csontot engedtek tovább 876
/
