Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - András Sándor: Az utolsó vacsora, Az örök reggeli, a kutya fája, a kutya fája, bizony, no. 1. (versek)
ANDRÁS SÁNDOR Az utolsó vacsora élek ha lélek te lélsz-e hahalál a csontok bizony a csonttok végül is üres felszívódik az élek veleje hahalál sakakál sivatagi matt a dögevő lakoma lakomatt Az örök reggeli a mattra következik a nyitás a másva nyit ás sírontúli ja hiszen a játszma holnap is csak játssz-ma s a játékszer csodás egyszerre tündököl a hétköznapokba és repeszti saját másvilági kontinuumát a mattra tehát követ vet a nyitás s ha mattot arat is közibük lopakszik a sevilági rés fészkelődik kelteni semmi-tojásait a játék tehát mégis valami ezért rejtélyes az ék kontinuuma a játszmaholnapokon átterjedő kitudja 873
/
