Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Kurucz Gyula: Beépített gemszterek (novella)

gyobb lesz, papa Ígért bogárnézőt, üveg alá teszi a hangyát és nagy lesz, akkor ő is mindent tud, a dolgok mögé néz, a bogárnéző sok pénz, az emberek szólják a pénzt, oda kellene állni, ahol szórják, mamának virágcsokrot hozni, csokit a születésnapjára, már úgyis rossz a foga, eheti. Mama a mezei virágcsokrot szereti legjobban, azt nem árulják el sehol, biztosan titok, nem mehet még busszal egyedül, a mező messze van, a csuklós busz veszélyes, miért csuklós, adjanak neki citromos vizet, mint neki, akkor abbahagyja, Borika is csuklós, de még kicsi, nem kaphat citromos vizet Csupa klór, csupa nitrát. Kipusztul az ország. Érdekli ez ezeket? Az jó, ha kipusztul, akkor megmaradnak a növények, a fák, a bogarak, az állatok. Vagy mi vagy a természet, csóválja a fejét papa. Borika a nyakától csuklós, nem a csuklójától, az csak kövér a sok tejtől, amit mamából kiszív. A kis pióca! Régen az emberek hátára ragasztották, Bori vért is szív a mamából? Nem árulják el? A növények is élőlények, lélegeznek, jó levegőt fújnak ki, egy oroszlánszájnak befogta egyszer a száját, hátha elájul, nem fulladt meg, csak eltört, gyorsan bedobta a kukába, papa ne szörnyüködjék. Dani! Dani! Ha nem tetszik neki valami és komolyan nézi, izgésmozgás kerekedik benne. Ne haragudj papa! Ez nem meg oldás, gondolkozz rajta, kisfiam, csak akkor van értelme, ha máskor nem csinálod! Ő összeráncolja a szemét, támasztja a fejét, sokáig kell tanulni a gondolkozást, felles, hogy gondolkozott-e már, de nem látszik. Jegyezd meg! Jegy, jegy, az olyan jegy, amiért nem kell fizetni. Azért mennek állatkertbe és múzeumba vasárnap, akkor nincs jegy. Múzeumba ki állítanak, vannak képek, de aki csinálta, az nem látszik, azt kiállították, az óvodában mindig a sarokba, azt lehet látni, néha modereket néznek. Most szokja meg a gyerek! A falon három szeg, négy szeg, nem olyan, mint a papának a dobozban, azok egy szegek. Európai vagy, az leszel, kisfiam, figyelj, okosodj! Arégi képeket a szép művész múzeumban szereti, vannak hegyek, várak, erdők, állatok, harcosok, amikor még a Tata sem élt, ott addig nézi a képeket, amíg egészen belemegy és egyszercsak ott van, de néha kijönnek hozzá a bácsik és a nénik, európai lesz tőlük. Karcsi bácsiék is azok, az nem utcák szerint van, a barátaik ott vacsoráznak náluk, isznak és a levegőbe csapkodnak, amikor kiabálnak az igazságról dühükben, aztán ő lefekszik. A másik hangoskodók nem európaiak, azok a tévét bőgetik, a rádiót, ha ő a szájával hangos, papa rászól: légy európai! De hiszen az, hiszen a mama is, a papa is, és akkor nem születhetett ő másnak.

A kék kisautónak versenykanyarokat ásott a porban, a locsolástól este lemosódnak, ne túl mélyen áss, hogy a gyökerek ne sérüljenek, azon isszák a vizet a növények. Mi kell a növényeknek? Egy, kettő három: jó fold, fény és víz, de akkor miért nem felfelé tartják a gyökerüket, hiszen papa ott locsol, rögtön oda kapnák, így elvész a földben, sok víztől nem lehet játszani a füvön. A növényeknek nincs eszük, a tyúknak tyúkesze van, papa a vasárnapi levesből kiveszi a fejét, egy nagy késsel középre és ököllel üti, míg szétválik, akkor elosztja, finom. Tyúkeszed van, az kevés, de okosodunk tőle. Atyúk jó, megeszi a tetűt, a tetű megeszi a kertet, a tyúkban bennemarad a tetű? A tyúk tilos a városban, tilos rákos palotán, papáék nem mutatják meg a palotát, másik nagyapa is rákos volt, ő igazán belehalt. Hogy örült volna nektek, az unokáinak! Ha kimásznának belőle a rákok, feltámadhatna nagyapa. A rákos palotát

846