Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Kurucz Gyula: Beépített gemszterek (novella)
kevesebbet dühöngjön, sápadjon el a haragtól és a mamának ne kelljen annyiszor csitítani, csicsíja-bubuja. Ne vedd a szívedre, Marci, ne öld magad, attól nem lesz jobb. Papa öli magát, öli, öli, és nem sikerül, csak sokszor megdögleni, az nem veszélyes. Gondolj a gyerekekre! suttogja mama. 0 is szeretné ölni magát, segíteni papának, de csak szúnyogot, legyet szabad, a méhecskét nem, mézet csinál, a bogarak kellenek a természethez, a bogaraktól nem félünk, nem is bántanak, szeretjük őket, azokat csak elfricskázni lehet titokban, ne másszanak olyan utálatosan kézen, lábon, az állatokat is szeretjük, jók, csak a büdös macskák után lehet kavicsot dobni, és kutyánk csak akkor lesz, ha Borika kétéves, ne nyalja, ne fertőzze a babát. A pillangók nemcsak szépek, azok porozzák a virágokat és a fákat, neki nem szabad, ő nem pillangó, nem méhecske, amikor porozta a kisfákat, papa rákiabált. Papa ablakából, a pici szobából füstök szállnak. Megint sokat cigizel, mama szomorú. Ha ő sárgarépával vagy ropival pöfékel, még ezzel se kezdd el, tudod, a dohányzás butaság, én is buta vagyok. Papa cigiszagú, mama konyhaszagú, Bori néha kakára, néha mosdásra szaglik, őneki mindig gyermekszaga van, papa sokáig szipákol a hajában, a nyakában, birizgál az orra, a szakálla, az nagyon jó. 0 még soha sem érezte a saját szagát, nem baj, fürdés után mindenki megszagolja a másikat és hapcizik. Mint egy virág! Papa akkor is papaszagú, mama mamaszagú, de jó hapcizni a kedvükért, akkor picnizik magukat a hengerből, azt tényleg lehet érezni. Miért büdösek a felnőttek, nem nagy baj, papa sokszor mondja Te büdös Dani, mit csináltál? olyankor nevetnek, az a baj, ha nem büdösöz Mit műveltél! A te átokfajzat az nem haragvás, az félig jó, utána lehet kacagni és játszani. Aludj már el, te átokfajzat! Az puszit jelent, ölelést, símogatást a sötét szobában. Mese nincs! Tényleg nincs több mese, de beszélgetni lehet egy kicsikét, nem sokat, papa felugrik, amilyen kedves volt, olyan ideges: Nem segíthetek rajtad, fél kilenc, alvás! Valami szépet kell képzelni, a papa mosolygós arcát, Sándor vitézt, Piroskát farkas- talanul, Macinak és Húgónak valamit kitalálni, Bori szuszog az ágyban, már nem csak az övé a szoba, örüljön neki, nincs egyedül? Az autók bemennek a garázsba, kijönnek, bemennek, unják magukat. Beásni nem szabad, ezek keletiek, rozsdásodnak. A nyugati autókat nem hozza a homokba, pedig azokat be lehetne ásni, Andreas bácsi Peter bácsi, Hans bácsi, ők nyugodt nyugatiak, mosolyognak, papáék örülnek nekik, díszvacsora van, süti, a keletiek fáradtak, korán kell kelni, mindig fáradtak és kiabálnak. A jó barátok, Karcsi bácsiék, Árpi bácsiék, Andrisék megölelgetik, fölkapják az erős kezükkel, Nagyra nőjj! Sokat isznak, bort, pálinkát, gyorsan beszélnek, nem is érti, a levegőbe csapkodnak a kezükkel, néha abbahagyják, ránéznek, akkor nem mondják ki, amit elkezdtek, várják, hogy lefeküdjön. Talán ők is csúnyát, mint a kukások, a szemetesek, ők nem szemét emberek, mint sok más. Papának kopog az írógépe, ő fölül a fakeretre, nem a nedves homokra, mama kiabálna Megfázol! Hányszor mondjam! Az autóknak pihenni kell. A bicikli unja magát, érzi, a zöld bicikli, amit Péter bácsiék hoztak nyugatról és olyan belseje van a gumijában, hogy elég ősszel meg tavasszal felpumpálni és végig kemény, papa meg nyomja, nyomja minden héten az övékét és szidja 834
