Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Balla D. Károly: Köszönöm, kicsi márna (vers)
BÁLLÁ D. KÁROLY Köszönöm, kicsi márna aprócska volt, alig gyermektenyérnyi s egy ideig jól is érezte magát a háromliteres uborkásüvegben köveket tettem a fenekére színes kavicsokat apró buborékok rakódtak rájuk és a halacska játékosan bökködte a pöttöm léggömböket himbálózva szálltak a víz felszínére örültem a kis halnak anyám barátnője hozta lelkendezve s mesélte hosszasan, hozzá hogyan került én már nem hallottam meredtem a pici életre az elérhető csodára figyeltem, ahogy pettyein csillant a fény egy ideig jól is érezte magát a gyermektenyémyi gyerekmáma csak enni nem akart kenyérmorzsát, almából kivakart pondrót otthagyott érintetlenül aztán játékos kedve is elfogyott nem cikázott fel s alá az uborkásüveg számára rendelt terében néha remegni látszott gubbasztott egy kő tövében aztán egyre gyakrabban a felszín közelében lebegett de nem enni jött a kinti levegőt harapta tátogva mintha fuldokolna
