Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - "Élni nem fontos, írni kell" Bécsi beszélgetés Monoszlóy Dezsővel (Lejegyezte: pete György)
tokban és antológiákban jelentek meg, német nyelvű köteteimet a kritika elismeréssel fogadta, ugyanakkor a kortársi olvasóközönség véleménye számomra mindmáig feltér- képezhetetlen maradt. Amit elértem, mégis részleteredmény, s ha azon tűnődöm, miképpen értem el, talán egyik írótársam ars poeticájával válaszolhatok: Olyan házat igyekeztem műveimből építeni, amely Európa bármely területén megállhat. Nem trendekhez igazodóan, hanem saját életemből raktam hozzá a téglákat, s olyan területet kerestem az építkezéshez, amelyet otthonomnak tekintettem, s otthonommá is vált. Irodalmi munkásságának másik pillére a próza, számos regényt írt, amelyek közül a Tetovált angyalok 1968-ban szlovák nyelven is megjelent. Életének fő műve azonban, ami a prózát illeti, a Menekülés Szodomából c. trilógia, amelynek további kötetei a Jákob lajtorjája és Noé bárkája. Ebbe a prózába saját élettapasztalatai is beleépülnek, sorstragédiája is, és a tisztaság és az erkölcsiség utáni vágya. A repülőhalak sem sírnak c. versében, amely 1973-ban az Aranymecset c. kötetében megjelent, ön teszi fel a kérdést: „Akit mindenki elhagyott, mit nyerhet még cserébe?” Ennek értelmében kérdezem öntől, az ön trilógiája megtalálja-e a választ erre az emigráns sorskérdésre, és mi volt az az inspirációs erő, amely ennek a nagyregénynek a megalkotására késztettel Talán a Tetovált angyalok-kal kezdem. Ennek 1968 elejére elkészült a szlovák filmforgatókönyve, a forgatás időpontja is be volt ütemezve, az augusztusi események következtében azonban forgatására nem került sor. Még furcsábban járt A milliomos halála c. regényem, amelynek magyar, szlovák és cseh megjelentetését is tervbe vették. A magyar változat ki volt nyomva, ekkor én már Jugoszláviában tartózkodtam. A szlovák és a cseh szerződést egyoldalúan felbontották, a magyar megjelenése elé meg egy elég fondorlatos tervet eszeltek ki. Levélben közölték velem, a regény csak akkor jelenhet meg, ha annak utolsó száz oldaláról lemondok. Jugoszláviai barátaim tanácsára, s a kiadó nagy meglepetésére, ebbe is beleegyeztem, így a csonka könyv meg is jelent, hamarosan azonban ez is zúzdába került. A különös megjelentetéshez érdemes megjegyezni, hogy a lemaradt száz oldal a megjelenéssel egy időben a jugoszláviai Híd-ban látott napvilágot. Viszont az otthoni gondos lektorok, szerkesztők és politikai komisszárok figyelmét teljesen elkerülte az a tény, hogy én a fülszövegben, amely a csonka könyv elején ékeskedett, éppen a zárófejezetről, a Bányáról írok. Miután azonban a könyv az olvasók kezébe nemigen került, ez a különösség nem szúrt szemet senkinek. Azért szólok bővebben erről a regényemről, mert a napokban írtam alá a Madách Kiadónál az immár teljes könyv megjelentetésének szerződését. így remélem, hogy hamarosan a magyar olvasók kezébe kerül. Mégjobban szeretném, ha a szlovák és cseh olvasókhoz is eljuthatna. Hiszen ennek a tájnak a sorstragédiájáról szól, majdnem a nagyrealizmus linearitásával megírva, legföljebb térben nyúlik ki, vagy emelkedik szimbolisztikussá, szürrealistává a megfogalmazása. így válik a második világháborúról szóló könyvrész Tatárjárássá, a sztálinista ún. szociális országépítés Kínai fallá, a politikai perek, tábor- és börtönévek az egyiptomi koponyalékelőre rímelően Koponyalékelővé és végül a befejező Bánya rész modem, dantei pokoljárássá. Ennyit erről. A Menekülés Szodomából c. regénytrilógiámra térve megállapíthatom, hogy számos irodalmi folyóirat foglalkozott vele. A Neue Zürcher Zeitung még a regény keletkezésének az időszakában két teljes oldalon méltatta, az angol PEN hivatalos folyóirata is foglalkozott vele, bár a regény angol verziója mindmáig nem készült el. Major Nándor jugoszláviai irodalomkritikus a regény első ívéről többek között ezeket írta: „Monoszlóy valójában a menekülés regényét írta meg, a történelem minden menekülésének regényét, tegnapot és mát egybe fogva. Nem bibliai, s nem is kizárólag mai történet ez, de a regény dramatikai jelen ideje és élettel - nem földrajzilag - betöltött tere mégis izgatóan maivá teszi a mű által fölvetett problémát. Monoszlóy a Menekülést a magatartás ügyének tekinti, s mert a 813
