Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Kristó Gyula: Módszertani megjegyzések a vármegyék kialakulásához (Válasz Dénes Józsefnek)

első évtizedeiben), bár provinciaként (azaz megyeként) 1214-ben kerül elénk, bár várszerkezetére sincsenek a XIII. századnál korábbi adatok, mégis Szent István korinak minősítettem, mivel a Fekete-Köröstől délre, ahol utóbb Zaránd megye terült el, egyetlen más megye sem valószínűsíthető, ráadásul Zaránd elütött környezetétől abban, hogy enkláveként az egri püspökséghez tartozott, s területe eredetileg egybeeshetett a zsombolyi (utóbb pankotai) föesperesség területével. Harmadszor: Dénes József nem gondolta végig, hogy az én elméletemet cáfolni hivatott grafikon más elméletet is „cáfol”. Ismeretes, hogy Györffy György Hont és Doboka vármegyét István király uralma elejéről, Szolnokot pedig országlása utolsó szakaszából eredezteti (István király és műve. Bp. Gondolat Kiadó 1977. 231., 331.). Ezzel szemben a három megye ispánja közül Szolnoké fordul elő legkorábban (1134), míg Honté és Dobokáé csak évtizedekkel később (1156-ban, illetve 1164 körül). Voltaképpen tehát nem csupán a Kristó által feltételezett korai megyék ispánjai sem jelentkeznek szükségszerűen előbb, mint az általa koraiként kétségbe vont más megyék ispánjai, hanem ugyanez a Györffy által feltételezett korai, illetve kevésbé korai megyékre is érvényes. Mindez egyértelművé teszi, Dénes grafikonja nem alkalmas eszköz önmagában, más körülmények mellőzésével a vármegyék kialakulása kérdésében való eligazításra. Teljesen logikus és érthető ez, hiszen a források nem aszerint, annak sorrendjében keletkeztek, hogy mely megyék mikor alakultak, s főleg nem eszerint kallódtak el a korai középkor óta eltelt sok száz esztendő alatt. A megyésispán első előfordulása tehát a vármegye-kialakulás szempontjából csak mint terminus post quem non jöhet szóba a vizsgálatok során, azaz azt árulja el: a kérdéses időpontban a megye (a várispánság) már létezett, de azt nem, hogy mikor keletkezett. Negyedszer: Dénes grafikonja — a megyésispánok első előfordulásának 1030-tól 1300-ig növekvő számsorba rakott dátumsora - önmagában voltaképpen nem szolgál másra, mint a forrásanyag három évszázados bővülésének bizonyságául, ám ezt az időnek előrehaladtával egyre bővülő számban ránk maradt oklevelek tökéletesen igazolják.

3. Kronológia. A világi és az egyházi igazgatás kapcsolatát illetően Dénes József általánosítható tanulságokkal kecsegtető esettanulmánynak tekinti a nyitrai püspökség példáját. Erről állapítja meg: „ez talán segítséget nyújt annak a többi esetnek az értelmezéséhez is, amikor a vármegye területe különböző egyházmegyék között oszlik meg”. Ezt az egyházmegyét Könyves Kálmán király alapította az esztergomi érsekség területéből. „Az új egyházmegye létrehozásakor Nyitra megye nagyobb része továbbra is az esztergomi érsekség közvetlen joghatósága alatt maradt, mint az esztergomi egyházmegye nyitrai föesperessége. A világi Nyitra megye területének kisebb részén, amit az új egyházmegyéhez csatoltak, létrehozták a nyitrai egyházmegyéhez tartozó nyitrai főesperességet. Vagyis a két különböző egyházmegyéhez tartozó nyitrai föesperesség együtt adja ki Nyitra vármegye területét. Esetünkben tehát világos, hogy Nyitra megye mint közigazgatási egység léte időben megelőzi az egyházi igazgatási egységek - ismert állapotukban való - meglétét. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a többi hasonló esetben is így lehetett” (510., 512.). Magam nem lennék ebben oly biztos. Ahol adott esetben Dénes módszertani hibát vét, az a kronológia, azaz az időtényező. A nyitrai püspökség a XI-XII. század fordulóján létesült, kereken száz évvel azt követően, mint ahogy az első, Szent István kori egyházmegyék. Az 1100 körüli viszonyokat nem lehet külön vizsgálatok híján az 1100 körüli állapotokat az Arpád-kor egészére általánosítani. Mivel feltételezhető, hogy Dénes József nem olvasta végig figyelmesen munkámat, emlékeztetnem kell az oldalszámok megadásával könyvem néhány - helykímélés céljából mindössze három — helyére, ahol éles különbséget tettem a XI. század, valamint a XII. századdal kezdődő évszázadok állapotai között. Az általánosság igényével szögeztem le, hogy míg az egyházmegye és a vármegye összefüggésében legalábbis a korai időben „nagyfokú megfelelés állapítható meg”, addig „a világi és az egyház igazgatásban divergáló tendenciák érvényesültek a XII- XIV. században, tehát a legkorábbi időszakot követően” (233-234.). Magam tehát

798