Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Gaszner Ferencné: "A galamb dala" - Pinczési Judit versvilága és gyermekköltészete
tesz szert. Otthon akarta érezni magát az emberi világban, az élet kis és nagy pillanatait intenzíven hullámoztatta át a lelkén, jóllehet gyakran riasztották balsejtelmek is. Verseiben ezért hol a megnyugvás szívmelengetö állóképe, hol az önkínzó látomások sora jelenik meg, s mindkét élménykörnek eredeti, sajátos összefüggés- rendszerbe állítása ad különös szépséget, varázst. Az ö arca jelenik meg a Védelem című vers időtlenné kimerevített pillanatképében, amely rövid terjedelménél fogva sem több, mint egy hirtelen megvilágosodás, egy csodálkozó eszmélés a világra s benne saját helyzetére. „Mióta itt ülök / a legyőzőitek padján, / féltő levelek hullanak / lehajtott fejemre. / Vagy hátam mögött / kinőtt egy fa, / vagy lombja van a csöndnek.”8 A mindennapok nyűgétől való elszakadás, az önmaga felé fordulás és a mindenséghez tartozás vigaszt nyújtó élményét örökíti meg e pár sor. A rezignáltság épp csak megérinti a vers hangulatát, amelyet inkább valami bölcs megcsendesültség tölt ki. Az efféle megnyugvást azonban gyakran váltja föl költészetében a gondokkal, a fenyegetettséggel való önkínzó szembesülés. Ennek lehetünk tanúi Pokoljárás című költeményét olvasva, mely egy meghökkentő víziósor nyugtalanító vibrálása. A „kavicsként érkező rigók / és spirálban zuhanó galambok / és bottá letarolt ágak / és (...) izzóacél szobák / és kátránypapír falak (...) és csipeszfényes kezek / és ecettel mosdatott szájak és sótól tiszta szemek / és sírásban fürdő arcok és sikolytól szárnyaló hangok” rémlátomása önmagáért beszél.9 A ritmikusan előhívott éles képek vissza-visszatérő nyomasztó álomnak tűnnek, de az ébrenlét, a nappal világossága végül eloszlatja a rossz érzéseket, s ezt híven tükrözi a vers zárlata, melyben kifejezésre jut, hogy a költő legyőzi a rémeket, s elszántan kapaszkodik az életbe. Ez a költemény egy általános létélményre hívja fel a figyelmet az elidegenedett, szinte abszurddá vált emberi és természeti környezet megjelenítésével, ugyanakkor kifejezi Pinczési azt az emberi küzdelmet is, amelynek célja: helyreállítani az élet emberbarát derűs rendjét, megtartó erejét. Versvilágát szemlélve az a gondolat is felötlik, hogy talán egész költészetében ezektől a szorongató látomásoktól igyekszik szabadulni, mint a gyermek, aki jósággal, bizalommal, őszinte ragaszkodással és hittel tartja távol magától a félelmeket. Ezért tűnik úgy, hogy örülni és csodálkozni, Játszani” és képzelődni is úgy tud, mintha mindig a valamikori, lényében örökre megőrzött gyermek sugalmazná megnyilatkozásait. Mágikus kapcsolatban van a mindenség legapróbb részleteivel, s azokat képes életre is hívni. Képei, teret és időt feledtető öntörvényű kapcsolatrendszerei, a mondanivalót a látványban, a bizarr mozzanatokban felmutató képesség teszik költészetét sajátossá és egyedivé. E formai törekvései és eszközei kiegészülnek a szöveg látható és egyéb módon érzékelhető sajátságaival: a kötött vagy szabad verselési technikával, a ritmust megbontó, kiemelő értelmű sortördelésekkel, a félmondatos vagy felsorolásszerű közlésformával, mint a sűrítés és elhallgatás eszközével és a különös hatású nyelvi leleményekkel. Mindez a tudatos költői törekvés és szándék szuverén és eredeti mondanivalót fejez ki, s talán nem túlzás állítani, hogy ennek a költészetnek egyik ihlető élménye a gyermekien tiszta, önkéntelen vonzalom a nemes cselekedetek, a humánus értékek és a morális tettek iránt. 1977-1982-ig tartó alkotói korszakában sokszólamú és bensőséges lírája kétkö- tetnyi gyermekverssel gazdagodott. Az eddigi értelmezésből következően ezek a költemények az életmű hiteles és szerves darabjai, amelyek ugyanolyan árulkodóan verik vissza a fényt a fókuszban álló költői személyiségre, mint felnöttversei. Ez a gondolat lehet az alapja a kétféle költői megnyilatkozás szembesítésének, az életmű lényegi sajátságainak érzett momentumok kiemelésének a gyermekversek értékelésekor. Ezt az elgondolást éppen az a felismerés erősítheti, hogy Pinczési költészetének egyik alapérzése a humánum féltő szeretete, az emberi teljesség vágya, az álmok dédelge- tésének igénye gyermek- és felnőttkorban egyaránt. Versvilágának, költői magatartásának ezért mottója, tömör summázata is lehetne A galamb dala című költeménye, melyben megkapó eredetiséggel érzékeli az elszabadult indulatoktól, erőszaktól fe785
