Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Károlyi Pál: Nemzetközi Bartók Fesztivál, Szombathely, 1990
annál több hörgést, befelé szívott lélegzéssel kézett hangot, orrbefogással, vagy a száj manipulálásával előállított hangzásokat stb., - Sarah Leonard szopránt, Renate Bis- kup mezzót és Jürgen Hartfiel baritont, akiknek előadásából sugárzott a hit a műben. Ez a koncert is, mint majd a gálahangverseny, a személyesen jelenlévő Ligeti György hatalmas ünneplésével zárult, amiből részt kaptak a karmesterkurzust vezető Eötvös Péter, a szeminárium együttesét irányító Mark Foster professzorok és a műsor második felében fellépő kiváló Ensemble Modem. A szólóestek közül különösen emlékezetes és visszavágyott marad a Kaliforniában élő Négyesy János hegedűművész John Cage 1977 és 80 között Négyesy számára komponált Freeman Etudes c. egész estét betöltő művének magyarországi bemutatása. A hangverseny helyszíne a Szombathelyi Képtár találóan ideális környezete volt, július 27-én, este 10 órai kezdettel. Kezdetben meglepte az embert, hogy székek híján a melegpadlón foglalt helyet, eleinte ülve s a későbbiekben, a zene feszültségoldó hatására, sokan hanyatt fekve, vagy egymáshoz bújva. Az 1912-ben, Amerikában született Cage, a zenében századunk szinte valamennyi forradalmi újításának kezdeményezője, így neve - ha így tetszik — hírhedtté vált, de valamennyi új szellemiségű muzsikus számára fogalom. Az 50-es évektől művein erősen érződik a buddhizmus és konfuciánizmus életfilozófiája, ami Cage-t a 40-es évek közepétől elmélyülten foglalkoztatta. Elfordult az európai típusú ember sikerhajhászásától, holnaptól való aggódásától, ugyanakkor pillanatnak élésétől és az emberi lélek olyan régióiba talál, ami legtitkosabb önmagunk, meztelen lelkünk és ösztönéletünk. Egyúttal idegeink zavara, kínlódása, hogy nem élhetjük azt, ami életünkben a feloldódást hozhatná. Ezt sugallta nekünk Cage Négyesynek ajánlott Freeman (szabad ember) 16 tételéből álló etűdöknek nevezett sorozata, amit Négyesy olyan magas fokú értéssel és átéléssel adott elő, hogy újra rá kellett döbbennünk a Cage-zene érzésvilágát (ami mindnyájunké is!) kifejező zene nagyságára. A lélek és gondolat elengedett, minden póztól, ruházattól és viselkedéstől mentes bölcs és szenvedő míves zenei kitárulkozása mindenkiben erős nyomot kellett hagyjon, még akkor is, ha elvárásai a zenétől alapjaiban mások, az európai múltéból kiindultak. E zenében való elmerülésben felszabadultabbá kellett volna váljunk, átadni magunkat érzéseinknek, szere te tünknek. Bizony, béklyózottak vagyunk és ellenségesek, e zene pedig arra késztet, ne legyenek korlátok köztünk - de benne sajdul annak ismerése, hogy erre képtelenek vagyunk. Négyesy bámulatos technikai bravúrral játszotta az etűdöket, annyira természetesen, magától értetődően, hogy a hallgató a mű rendkívüli technikai komplikációit, virtuozitását észre sem vehette, oly könnyeden fakadtak a vonó alól idegrendszerünk megannyi rezdülései. Részesei lehettünk mintegy 80 percnyi meditációnak, de kevésnek bizonyult számunkra ahhoz, hogy teljesen elmerülhessünk benne, hogy levetkőzhessük egymás iránti idegenségünket. Vajon mikor válik mindennapjaink részévé ez a nyelvezet? - Bár azok is, akik a zenétől csak „fülsimogatást” várnak, ha intenzívebben át tudnák magukat adni a figyelésnek, ezernyi megbúvó szépséget fogadhattak volna lelkűk mélyébe. Mint ahogyan majd közvetlenebb zenei kifejezőeszközökkel a Sportházban megrendezett hangversenyen egy köztünk élő magyar zeneszerzőnek már sikerült zenéjét problémamentesen befogadtatnia. Nem tudom ugyan, hány szombathelyi élt a kiváltságával, meghívottságával az ünnepi eseményekre, Négyesy estjén szinte kizárólag muzsikus fiatalokkal találkoztam, 30-án a Sportházban az Amadinda Ütőegyüttes és a Fesztivál Kamara- együttesének hangversenyén mindenesetre a nézőtér nagyrészt megtelt, láthatóan azonban zömében a kurzus látogatóival és muzsikusokkal, akik közül sokan Budapestről utaztak erre az alkalomra. A mai zene iránt nálunk eredendően ellenszenv él, az elmúlt 40 év lejáratta az új zenét, a talmit, a mondanivalótlant propagálva. Ez a hétfői hangverseny pedig Szombathely életében olyan esemény volt, amelyen minden zeneszerető szombathelyi jelen kellett volna legyen. Az eseményt az az élmény 778
