Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Kovács Péter: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából. I. 1945-1949

Forgács Hann Erzsébet és Vilt Tibor az expresszionizmus, Barta és Jakovits pedig egy elvontabb, szürreális absztrakció felé hajlottak. Már ez az egyszerű számbavétel is mutatja, hogy a szobrászati avantgárd még a festészetinél is kisebb csoportot jelentett a felszabadulás utáni évek Magyarországán. Gyökerei ennek az avantgárdnak alig voltak, s a folytonosságot szinte csak Bokros Birman munkássága jelentette. Hatásában és méginkább későbbi következményeiben, a csoport szobrászainak munkássága mégis sok tekintetben meghatározóvá vált a műfaj hazai történetében. Bokros Birman Dezső felszabadító erejű hatása nélkül nemcsak a hozzá közvetlenebbül kapcsolódók tevékenysége lett volna elképzelhetetlen (vagy kibontakozása lett volna sokkal nehézkesebb), hanem a gyakorlatilag egészen más úton haladó Herényi Jenőé, Somogyi Józsefé és a Szőllősi Endréjé sem. - Másrészt, a korra több mint három évtized távlatából visszatekintve látnunk kell, hogy az Európai Iskola stílusbeli sokarcúsága ellenére - vagy éppen azért, műfaji hovatartozástól függetlenül is erjesztően tudott hatni a magyar művészet egészére. Változást hozott az Európai Iskola, s ez a változás nemcsak a kor kiállításainak külső képében jelentkezett, hanem egy sereg szemléleti kérdésben is. Ez az „erjesztő hatás” nem szűnt meg a csoport 1948-as feloszlása után sem, s ennek köszönhető, hogy lassan-lassan eloszlott a magyar művészeti közgondolkodás sok régi görcse, érvényét vesztette nem egy maakacs tabuja. Ennek köszönhető többek közt, hogy ma már az új, még járatlan útra lépő fiatalt nemcsak az egyhangú elutasítás fogadja.

Vilt Tibor már korábban is mintázott néhány expresszív stílusú kisplasztikát (Magány, 1944). 1945-ben egyik első munkája a Háború után címet viseli. Magányos figura ez, férfi-e vagy nő, nem tudni, de nem is fontos: szenvedő, aki felemelt, jajongó karokkal készül a fájdalmak súlya alatt éppen összeroskadni. A bronz felülete az élmény közvetlenségével őrzi a szobrász agyagot markoló kezének lenyomatát. A formát az anatómia helyett az érzések intenzitása határozza meg. - Lényegében ez a mintázási mód és expresszív kifejezés lett meghatározójává Vilt egész 1945 utáni korszakának. A későbbi művek azonban mégsem ennyire „kiszolgáltatottak” az egyszeri indulat hevének, s az izgatott felület mögött egyre határozottabban fedezhetjük fbl a szobor tudatosan szerkesztett és szilárd építészeti vázát, plasztikai rendjét.) (Gyermekfej háború után, 1946, Bohóc gitárral, 1948.) Egyik legszebb példája ennek Vilt oeuvrejében, s egyben a korszak egyik igazi főműve a Búcsú (Figura székkel) kompozíciója. (A Szerb Antal emlékét idéző kis szobrot 1947-ben fogalmazta Vilt először plasztilinba, de csak egy évtizeddel később fejezte be.)

Bokros Birmanhoz hasonlóan Vilt Tibort sem kerülte el a szürrealizmus hatása. Néhány munkáján a forma játékosságát a megjelenítés szürreális homálya teszi szo- rongatón bizonytalanná (Az éj, 1947, Bohóc virággal, 1949).

A korszak végén egyik résztvevője volt Vilt is a „Közösségi művészet felé” című kiállításnak. Az ott bemutatott modell — kezében könyvet tartó, álló Munkás eléggé sematikusnak tűnő figurája - nem illik a művész akkori stílusába.

A fiatalon elhunyt Forgács Hann Erzsébet (1907-1954) legaktívabb és legeredményesebb alkotói periódusát hozták meg az 1945 utáni évek. Ifjúságában előbb Kisfaludi Stróbl Zsigmond, majd Párizsban Francois Sicard és Bourdelle tanítványa volt. Később - nem utolsósorban mesterei hatására - realista, karakteres portrékat készített. Másokhoz hasonlóan Forgács Hann is a háborús évek lelki és fizikai szorításában kezdte meg expresszionista szobrainak sorozatát. Életének utolsó évtizedét már teljesen ennek a stílusnak szentelte. Nyújtott formájú aktjai (Modern madonna, 1949), s a lélek fájdalmát hordozó, a kifejezés hitele érdekében torzított, beszédes fejei (Önarckép, 1946, Szentkuthy Miklós, 1947) a korszak - és a magyar szobrászat egészének — sokáig csak kevesek által ismert, méltatlanul elhallgatott értékei közé tartoznak.

Forgács Hann expresszionizmusára sem volt hatás nélkül a háború utáni évek szürrealizmusa. A Fejét tartó (1947) nő kezének túlzott méretei egyszerre szolgálják a kifejezés expresszivitását és szorongató szürrealizmusát. (Forgács Hann Erzsébet mű773