Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Pete György: Lábjegyzet

(Igylratazim :

TArgy:

iY-K~9o/l955

Eötvíif Lorfind Tudományegyetem Nyelv- év IrodalumlinToniAnyi Karónak

niv. HZ, :

ElOadó :

Ciourlt

TOrtőurttuiInmftnvi Karinak

LEVELEZŐ OKTATÁSI OSZTÁLYA BUDAPEST. V., PESTI BAHNABÁS-U. 1.

Kiss Éva Eszter

Mell., 2 db*

Hivat«

dljálalin

Bp.

VIlTBarosa tér 16.1.9.

lWa|M, IXS 5 jul.4

Éírtssitem Elv+.ársnőt, hogy a levelező tagozatra való felvételi kérelmét a Rektor yvS/1955.számú rendeletével elutasította azzal, hogy Blvtársnő helyezkedjék el a termelő munkában és ha ott megállta a helyét, munkahelyének javaslata alapján kerülhet oor vissza vételére.

Okmányait mellékelten visszaküldőm.

/i.Tóth Zoltán/ dékán^,

PETE GYÖRGY

Lábjegyzet

Darab ideje csömörig olvashatni felkavaró, leleplező dokumentumokat, visszaemlékezéseket, vallomásos mélyinterjúkat arról a korról, arról a rendszerről, melyről sokáig csak az apologéták fennkölt retorikájával lehetett szólni, csak a szent ikonok fekete-fehér kontrasztjaival, rózsaszín-kék és mélyvörös tónusaival lehetett képet festeni a „szocialista” ideológia udvari piktorainak, s ancilláinak (História és Literatúrai — akik persze nem sajnálták az aranyat sem a keretekről sem a mitikus vezérek glóriáiról.

Joggal kérdezhetik hát Kedves Olvasóink: ugyan mi szükség éppen most, ebben a köpönyegforgató, egymásra licitáló szóinflációban, ebben a észvesztő dans macab- re-időben, amikor a fejsze immár a fák gyökerére vettetett, amikor már minden titok, tabu lelepleződött, amikor már — Ady szavaival — „egész világ szőttje kibomlott”, amikor — hála egy-két tisztább fő, jellem, s egy új fiatal nemzedék hitének és életakarásának — a gerincét lassanként kiegyenesítő nemzet felemelve ama Csoóri-i fedőt, elszörnyedve és szorongva, de immár félelem nélkül szemébe nézhet a chimé- rának — mondom — joggal kérdezhetik: ugyan mi szükség, egy jelentéktelen, tucatügy érdektelen részleteivel bíbelődni? Hát olyan nagy ügy volt ez? Hát olyan különleges ügy volt ez? Mi ez ahhoz képest!... S itt sorolhatnák Kedves Olvasóink a különb s különb iszonytató példákat — sajnos. Hiszen van belőlük bőven. Sőt, hadd tegyem hozzá — szomorúan, de kényszerűen —, ha csak a hatalom egymásra uszult és uszított irányzatainak és személyiségeinek sorsáról volna szó, nem is kellene ezzel olyan sokat foglalkozni.

79