Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - A moldvai csángó folklór kincseiből. A pokolban kénlódó dúsgazdag históriája (lejegyezte Szabó Csaba)
A gyűjtésről, lejegyzésről „A pokolban kénlódó dúsgazdag históriája” című XVII. századi iskoladráma, egyike a sepsiszentgyörgyi Seres András néprajzi gyűjtő és a Marosvásárhelyről Szombathelyre áttelepült Szabó Csaba zeneszerző „Moldvai magyar daloskönyv 1972-1988” című gyűjteményi kitüntetett darabjainak. Tudtunk a színmű székelyföldi előfordulásáról, Moldvából, ismereteink szerint eddig egészében nem került elő. Adatközlőnk, Lőrinc Györgyné Hodorog Luca (Klézse, szül. 1922-ben) kéziratos énekeskönyvében meglepő épségben olvasható, prózában lejegyezve, a következő címen: „A pokolban kéllóndó Dúzgazdag hisztórijája a tündyer világról.” Luca néni nemcsak másolója, egyben előadója is Volt a darabnak. Évente egy-két alkalommal felolvasta a falubélieknek. Előadásáról két felvétel készült. A közölt szöveg részben a kézírásos alak, részben az élő előadás szerinti. Luca néni felolvasáskor szabadon bánt a szöveggel, ugyanúgy, ahogy pl. a népénekek esetében tette. Egyértelmű törekvése volt, hogy „tájnyelvre fordítva”, közelhozza a darabot hallgatóságához. Az írás és az élő előadás között ilyenszerű eltérések voltak: A darab nemzedékeken át kézírásban terjedt. Nem csoda, ha egy-egy sora kimaradt, s nyilvánvaló elírások is adódtak. A kimaradt sorokat, ahol lehetett, a Kardos Tibor szerkesztette „Régi magyar drámai emlékekében (Bp., 1960) közölt szöveg szerint pótoltuk és zárójelben közöljük. A hivatkozási alapul szolgáló szövegnek megfelelően javítottuk az elírásokat is. A betétdal („A dúsgazdag siralma”) szövegében több volt az elírás, mint a színjátékban. Akadtak töredékes sorok is. Ezeket a Kájoni-Cantionale alapján javítottuk, tekintetbe véve itt is az élő előadás variánsait. A lejegyzés az érvényben lévő helyesírási szabályokon alapul. A tájnyelvi színezet érzékeltetésére jelöltük az o-ba hajló a-t (a) a zárt e-t (é), a rövid á-t és é-t (d, ill. é), a hosszú a-t és e-t (a, ill. é), és a kettőshangokat (pl. ié) Dőlt betűkkel szedtük a tapadóhangokat, a nem hasonuló Ij, ill. ly-t, a megnyújtott mássalhangzókat, a betoldott hangokat, a szervetlen j-t, és az ugyancsak szervetlen, rövid vagy nagyon rövid ö-szerű magánhangzót (a). Ha a hosszú mássalhangzó lerövidült, első betűjét zárójelbe tettük. Zárójelbe kerültek a ki nem ejtett hangok is. (N.B. 1. Akiesett l előtti magánhangzó rendszerint meghosszabbodik. Ezt nem jelöltük, tehát vo(l)t = vót. 2. A kiejtés nem következetesen tájnyelvi - pl. az a-zás, de a vo(V)t is lehet volt — érződik a köznyelv hatása). írás Plútó 64. sor: borocska 76. sor: állhattam 115. sor: szakasztottad 216. sor: el-kicsorgott Élőszó Plútó, a pokol nagyapja valécska állhatám elszakasztád elcsitorgott Sz.Cs. * * A kiadásra előkészített kézirat (Szerk.) 758
