Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - A moldvai csángó folklór kincseiből. A pokolban kénlódó dúsgazdag históriája (lejegyezte Szabó Csaba)

165 Óh, csendes nyugalma szomorú lelkemnek,

Rágyogó világa csillagom fényinek,

Te valál szép, fényes napja életemnek,

Gyönyörű istapja édes k^ét szememnek.

169 Átkozott szerencse, szerelmes suramtól,

Én gyönyörűséges, titkos tárházamtól,

Szivem szeriént való, kedves hajlékomtól,

Jáj, hogy váfasztál el fényes csillagamtól?

173 Aki életiben oroszlánra talált,

Sivalkodik, s mit vár? Nemde szörnyű hálált? Egyetlenegy lelkem téged ugyan ki/alt,

Én bus, bággyadt szivem, hogy most töl/ed megvált.

177 Jaj, ha vége szakad keserűségemnek,

Hogy ujul öreme megsebzett szivemnek?

Jáj, nyincs reménsége már szegén fejemnek,

Végit érem majdan a-zén életemnek.

DEMORUS, AZ ÖRDÖG

181 Állj félre, te asszány, mit pi(sz)szogsz ily, hamar? Nem használsz te azzal. Ne tagadjad azt bár,

Előbb nem (v)üseltél gondot rivá, az kár,

Színyed elől odább el és visszük immár!

ANGÉLUS, AZ ANGYAL

185 Hallod-é te Sátán? Ne si/ess elkapni,

Testiből a lelkit menten kiragadni.

Senkit Isten mennyből nem akar kihagyni,

Krisztus életet jött mindenkinek adni.

189 Mindénikért, tudod, a-zÚr Krisztus megholt,

Ki önnön képire, mind ez teremtett volt,

Nem érdemel talám azért örök poklot,

Isten felől gyakran éltiben e-zés szólt.

DEMORUS, AZ ÖRDÖG

193 Úgy vagyon. Mindennek őüdvességire

Isten ügyekezik, nem veszedelmire.

De ki jutni akar a boldag örömre,

Nem úgy visel, mind ez gondot őlelkire.

197 Igaz a-zis, Krisztus megholt mindénikért,

Elég fizetést tött minden bűnösökért,

De használatosson, csak a megtérőké(r)t,

Szént pénéténci/át kik tártnak, azakért.

201 Ez peddig életit hasonló latrakval,

Töltötte idejit gyilkos paraznákval,

Csak henye-hunyákval, táncval, tombolásval,

Nagy sok nyulazásval és agarazásval.

749