Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - Büky László: Pék Pál: Holtág (kritika)

S egy más világi tiszta működés tagadja majd, amit jobbomon, a csillagtalan nap-avarban s benned formátlanná tett a fájdalom.

Akkor ott a rézsut verő fények hálóiban a félelem talán kilobban, s mi - ronthatatlan testtel - együtt állunk az Isten udvarán.

Azt gyanítjuk: „a más világi tiszta működés” utáni vágy - amelynek a csend/csönd szó gyakorisága mutatja vonulatát - teremti a nagykanizsai költő legjobb, legszebb verseit. Ez határozza meg a köteteimet termő versét (Holtág), ez van meg az Ami lehet-ben, ez a Szél jár utánam-ban, ez a Szemere utca 8 címűben, ez a már említettük Itt így most-ban, amelyet azért is idézünk, mert utolsó részében példásan simul össze a történelem és a lírai én történetlátása:

Vörhenyő ég dől a fákra

Kokárda és hószirom lánctalpak közt málott széjjel Történetünk nincs sehol

Ország csak

mint szétdúlt lábnyom

Való homályán a hang:

„Tanulj meg a vízen járni A csodatévő megmarad!”

Együtt örülünk a legutóbbi két sornak és Pék Pál verseskönyvének, amely e tanítást az olvasóinak szánja, ám nyilván önmagának is szól ez. Ha a változó világban és hazában Pék Pál is „új vizeken” járhat, akkor következő munkáiban talán az evilági tiszta működés lírai lenyomata érvényesül.

A könyvet - amelyet Szekeres Emil szikár szerkezetű grafikái jól díszítenek - a Széphalom Könyvműhely adta ki Nagykanizsa Város Tanácsa dicsérendő támogatásával (Budapesten, 1990-ben 67 lapon).

702