Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - M. Kiss Sándor: Egy karika a szalámiból (Beszélgetés Kiss-Balázs Eszterrel) (interjú)

nem jelenhetik majd), hogy a pénzt vigye majd el anyámnak — a könyv forgalomba került, a pénzt sohasem vitte el a Baross térre.

De az Irodalomtörténeti Munkaközösséghez már nem állt módomban átkerülni, mret június 20-án este csöngettek.

Hol és mikor volt a pere?

Csak 1953 októberében, amikor a kistarcsai internálótábort feloszlatták. 1950. október 6-án a 60-ból egy rabomobilon szállítottak bennünket — Egri Gyurit, Gábori Gyurit, Faludit, Garamvölgyi Janikát, a deményistákat és engem — Kistarcsára. Ahogy egymásra néztünk, alig bírtuk visszafojtani a nevetést, úgy megkönnyebbültünk. Másnap reggel a házimunkással fölküldtem a kenyerem a fiúknak. A házimunkás visszahozott egy másikat: azt ők küldték énnekem. De ügyünkben politikai pert nem rendeztek.

A férfiakat 1950 októberében vitték át Recskre az ÁVH kistarcsai internálótáborából?

Igen. Én végig Kistarcsán maradtam. 1953. október 15-ével (vagy talán 30-ával?) zárták a tábort, engem október 5-én ítéltek el és másnap szállítottak át a Markóba. A tárgyalás előtt a kistarcsai fogdáról átkísértek kihallgatásra az ún. „Törzs”-be. Ott először Justus Editről faggattak (aki ezekben az utolsó napokban Hain Péternével volt egy cellába összezárva!). Editet elmondtam mindenféle ócska, hisztérikus senkinek (1952-ben gyomorvérzést kapott és kivették a gyomra kétharmadát, nem éli túl, ha továbbra is benntartják) — ezzel dőlt el, hogy ő nem számít, kiengedték. Majd elém tettek egy szerződésnyomtatványt meg egy vádiratot. Választhattam. Ha a szerződést írom alá, azonnal szabadulok. Ha nem, a vádirat alapján „népi demokrácia ellenes szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette” címén 5-től 15 évig terjedhet a börtönbüntetésem. Ez tehát 1953 októberében történt, amikor Péter Gá- borék — enyhén szólva — már nem birtokolták hatalmukat.

Hol zajlott le a tárgyalás? Kivel szembesítették? Betartották-e a formaságokat? Mennyi időre ítélték?

A kistarcsai „Törzs”-ben tartották a tárgyalásokat. Szembesítésről szó sem esett akkor. Volt kirendelt védőm, de politikailag teljesen tájékozatlan. Először olyan „jegy- zőkönyv”-et akartak vádként felhasználni, amin — az ülnökök is megállapították — hamis volt az aláírás. Majd hét évre ítéltek. Tehát a kategória középmezőnyébe helyeztek.

Justusszal 1954-ben szembesítettek, a felülvizsgálatok idején. Ekkor nyilvánvaló volt a szándék (mint pl. Schiff érék esetében), hogy minél kevesebb embert engedjenek ki; előbb a bolsevikokat és csak jóval utána a többieket.

Megüti a fülem, hogy Maga következetesen „bolsevikok”-at mond, nem pedig kommunisták”-at. Miért?

Forradalmároknak, a marxi értelemben kommunistáknak vallották magukat a troc- kisták, justusisták, weiszhausisták, egy időben még a hardsteinisták is, mindenekelőtt azonban a deményisták, akik csakugyan klasszikus kommunisták voltak. Bolsevikoknak én a moszkovitákat nevezem, de ezt a szót kerülöm, mert a moszkvai „vonal” is túl sok cikk-cakkban változott az évek során.

Értem. No és a szembesítés pontosan mikor, hol, hogyan zajlott le?

1954 nyarán; Sztálin halála után, de a Rákosi-restauráció előtt, a Pestvidéki Törvényszék Fő utcai épületében. Engem nyitott személyautón Kalocsáról vittek, őt — amint később megtudtam — a Conti utcai börtön magánzárkájából. Az egész szer71