Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - Tatár Sándor: A "létezés-szakma": elébevágni a nyelvnek (Ottlik Gépza: A Valencia-rejtély) (tanulmány)

(tartalmat konstituáló) részévé egy műnek. (Az atléta dolga — az Ottlik választotta analógia működik - nehezebb, mint a feljegyzéseit rakosgatni, művét elő-elővenni, mondatait ízlelgetni tudó íróé; neki a lehető legnagyobb koncentráció s a lehető leg- elengedettebb lazaság ellentétes végleteit egyszerre kell megvalósítania. Ez a gondolat egyébként, jellemzően, szintén kétszer bukkan fel a könyvben, a Hajónapló-ban is, s e most tárgyalt írásban is.)

A másik Magyarország című emlékezés dokumentatív jellege higgadtabb, a játékosságnak teret nemigen engedő stílussal párosul. Nos, ez a „másik Magyarország”, ez nem metafora. Az írás a háború utolsó hónapjait idézi fel az író szemszögéből, s ez utolsó háborús - első békét ígérő hónapokból is mindenekelőtt a budai, majd később a fővárosi íróknak, művészeknek a szellem Magyarországának késlekedés nélküli felélesztésére irányuló erőfeszítését. Ez az elvesztett hon visszafoglalását jelentette szellemi-kulturális síkon, a folytonosság meg- vagy újrateremtését, konkrétan: a nácik betiltotta Nyugat (utóbb Magyar Csillag) újraindításának szándékát. Nem holmi metafora, fikció volt az a másik Magyarország, amelynek létét, Vörösmarty Szózatának szellemében, például a folytatódó Nyugatnak kellett volna dokumentálnia. Akik, mintegy az ágyúdörgés szüneteit kihasználva, részt vettek a tervezgetésben, valamennyien tudták: a háború túlélésével még semmilyen zálogát nem kaptuk kezünkbe az értelmes, a múlt hibáiban nem osztozó, emberszabású jövőnek. Legföljebb a lehetőségét. Am a lehetőség kötelez is arra, hogy kihasználjuk - A hivatalos Magyarországnak közelebb kell kerülnie a másikhoz, a szellemi Magyarországhoz - jelentették ki.

Ugyanakkor azonban egy kijózanodás, illúzió-levetkezés története is (az), amit Ottlik papírra vet. A legnagyobbjaink „emlékét” elevenen őrző s mindenekelőtt Babits szellemi testamentumát megvalósítva működő másik, spirituális Magyarország (mely azonos Radnótinak a teljes Magyarországot felidéző híres verséből a Vörösmarty nevével jelzett szubsztanciával, s amely Illyés Gyula Haza, a magasban című verséből is ismerős) fold fölött lebegő lehetőség kell, hogy maradjon, s ha százszor valóságosabb, tágasabb és örökebb is az ugyancsak Magyarországnak nevezett földrajzi-politikai képződménynél, akkor sem akarhatja mindenkivel egyformán tudomásulvétetni magát. Feladatai is, esélyei is másutt vannak, mint a hivatalos országnak, amely nemzeti termelést és fogyasztást folytat, a rotációs nyomdagépekbe ma ezt, holnap talán az ellenkezőjét táplálja, diplomatákat küld külhonba és fogad stb.; pályáik nem fognak egybeesni. A világba való közvetlen beavatkozás vágya hübrisz, úttévesztés. - Azonban e másik Magyarország betiltásával vagy letagadásával kísérletezni nemcsak kártékony (hiába kártékony), de nincs ennél gyarlóbb, kudarcra ítéltebb erőfeszítés sem. Hiszen torzítás lenne A másik Magyarország című írást Ottlik csalódásának lenyomataként bemutatni is. A Nyugat újbóli megindításának terve füstbe ment: sem a körülmények nem kedveztek eléggé, sem - és főleg - a harmadik nemzedék tagjai között nem alakult ki az az aktív, áldozatra kész és teherbíró konszenzus, amit egy ilyen vállalkozás semmiképpen nem nélkülözhetett. „De jött helyettük [...], szinte mint a Nyugat újabb, már síron túli csodatétele, egy Rodostót vállaló negyedik, egzisztenciális segítségnek a hallgatás hosszú éveire, életben tartani irodalmunkat bujdosásában is.”

Régi Ottlik-alaptémára - tudniillik a semmilyen történelemkönyvbe bele nem kerülő, ám felejthetetlen, s akárhányszor minden hagyományosan nagynak tartott kérdésnél nyugtalanítóbbnak és fontosabbnak bizonyuló apróságokra - készült variáció a kötet utolsó darabja, A Valencia-rejtély című „hang- és képsor” is, melynek első, - mai szóval: - tudományos-fantasztikus hangjátéknak szánt változata 1947-ből való. (A Valencia-rejtély is a fenti alapmotívumra épül, de nemcsak benne kerül elő az egy életre szóló útravalóvá-tartalékká váló epizód motívuma. Ilyen a Hajónapló ban az Iskolahajó horgonya - kecsketúró mozzanat, sót, ha gyengébben is, de ehhez az élményréteghez húz, vagyis többet jelent önmagánál a házigazda-tengernagy rántot663