Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Győri László: Üveghegy (vers)
kedvedet és keserű szivedet: beatus ille... Én is az vagyok, porból vétettem, gyalog, mint Balog. 5. „Magyarország egy nagy szeméttelep.” Ideülepednek le a németek, márminthogy ők, a keletbéliek, mert úgy képzelje el a képzelet, hogy van egy század, egy, a huszadik... Van ? Volt ! Volt egy ennyedik-annyadik század, egy kor, melyet valamiért modernnek csúfolt az emberiség... Volt ? Van egy ilyen kor, amelyben itt meg ott égtájak szerint szeldesik az országokat: kétfelé szedett, késsel kettébe vágott nemzetek a porban a nagyok érdekei miatt, szerint, lehet választani, végett, mindegy, az érdek fölméred, s vannak nyugat- és keletnémetek. 6. Hol volt, hol nem volt, volt egy pillanat a háború után egyszer: a nép elindult, egy néphangyaáradat, Magyarországra, s mikor ideért, föltorlódott, ideülepedett, s így lettünk mi „egy nagy szeméttelep” egy szélfújta nép özöne miatt. (Fáraóhangyák ? Milyen nép lehet ?) És voltak tücskök elzengeni azt a La Fontaine-mesét, amiben a hangyának van örökös igaza, úgy, hogy a tücsök erkölcse a szép, - hegedülj, te szent emberiség, ahol a vonó, ott van a haza ! Hol volt, hol nem volt, volt egy pillanat: vizünkön átkelt egy mózesi had. 655
