Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Győri László: Üveghegy (vers)
GYŐRI LÁSZLÓ • • Üveghegy 1. A városban mindenki rokonom. Ki Győri, ugye, eleve rokon, mert Orosháza honmegteremtói közt valaha egy Stephanus Győri is, és emiatt föltételezem, hogy rokon vér van minden Győriben. Aki nem Győri, ezért vagy azért, de végül édes benne is a vér. Minden utca és minden tanyasor minden tanyája, háza, a bokor is ángyit, sógort, nénét rejteget: Szitát, Bubikot. - Az ő apja meg kedves szülémé - bogozza apám. Döcögünk, s lassan elfoszlik a hám. Bóbiskolunk. És anyám rálegyint: még hogy azok! még hogy rokonaink! 2. Az a halálom: orosházai. Orosházai ? Senkiházai ! Oros és háza. Onnét származom a vizen át és át a szárazon. Hogy mi a házi és a házai között a különbség ? Egy hang, ami tisztára apróság: szarházai s szarházi közt amennyi van, az a, Egy magánhangzó ide vagy oda mit számít ? Hát házai ! Falvai ! Halálom ? Már olyan mindennapi
