Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Szajbély Mihály: Lilába hajolni roppant veszélyes -Tolnai Ottó (ál-)gyermekverseiről (tanulmány)
SZAJBÉLY MIHÁLY Lilába hajolni roppant veszélyes TOLNAI OTTÓ (ÁL-)GYERMEKVERSEIRÓL Egy ötvenéves gyermeknek, akit Tolnai Ottónak hívnak Annak, aki figyelemmel kísérte a vajdasági magyar irodalom utóbbi tizenöthúsz esztendejének történetét, bizonyosan feltűnt, hogy éppen a legjobb írók és költők milyen szívesen fordultak a gyermekközönség felé. Tolnai Ottó munkái mellett Gion Nándor ifjúsági regényei, Domokos István Tessék engem megdicsérni! (Forum, 1976) és Csorba Béla Tücsökmadarak a hóban (Forum, 1984) című verseskötetei jutnak hirtelen eszembe. Azt, hogy nem egészen spontán folyamatról volt szó, hanem egy elszánt és lelkes kiadói szerkesztő, Fuderer Gyula több évtizedes irodalomszervező munkájának eredményéről, éppen Tolnai árulta el Rokokokó (Forum, 1986) című könyvének utószavában: „észrevétlenül egy egész kontinensét emelte ki ifjúsági és gyermek- irodalmunknak. Egy már-már öntörvényű irodalmat, amely az ő láthatatlan jelenléte, lénye nélkül valóban nem születhetett volna meg.” Tolnai utószava a korán elhunyt Fudererre emlékezve feleleveníti saját kötete keletkezésének körülményeit, saját hajdnai írói elképzeléseit is. Amikor Fuderer, egy utcai találkozásuk alkalmával ifjúsági regényt kért tőle, azt mondta neki, hogy „regényt nem ígérhetek [...] de verset tán igen. Szeretném ugyanis folytatni azt, amit az ElefántpuszivsX elkezdtem: visszafelé az óvodások és előre a kamaszok-bakfisok irányába...” A kamaszkönyv aztán a Rokokokóval meg is született, az elmúlt év folyamán pedig kikerült a nyomdából a harmadik kötet is, Cápácskám: apu! címmel. Elkészült tehát a trilógia? Nem, arra várni kell még. Tolnai új hosszúverse ugyanis nem óvodásoknak szól, méghozzá bevallottan nem. Gyermekvers felnőtteknek - hangzik a kötet alcíme. Ebben az esetben viszont mindazok a jellegzetességek, amelyek egy verset gyermekverssé tesznek, itt átértékelődnek, más szerepet kapnak: részévé (sőt! minden bizonnyal alapvető részévé) válnak a felnőtteknek szóló költemény kifejezés- készletének. A kötet külalakja (négyszögletes formátuma, fényes és színes nyomása) például nem a gyermekek figyelmének felkeltését szolgálja, kemény táblái nem az ifjú emberkék „kíméletlenebb” olvasási szokásaival szemben hivatottak védelmet nyújtani, hanem a felnőtt olvasóban keltik a gyermekkönyv illúzióját. Arra, hogy valóban csak illúzióról van szó, a már idézett alcím figyelmeztet először; a Gyermekvers felnőtteknek mondat első felének üzenetét 643
