Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 7. szám - Molnár Miklós: Pest-budai levél: A zseniálissá tett korbács korszakáról (esszé)

Meglehet, a jeles kortárs komponista (Szimfónia pánsípra és 24 000 atomrakétára) téved. A korbácsos történelemnek mintha mégsem volna igazán nagy „fantáziája”. És mintha a század szörnyetegének titulált fasizmus (nemzeti szocializmus és sztálinizmus) bolsevizmus objektumai, „kottái” sokkal régebb óta gyűlnének Európa múzeumaiban, balsorsunk kontinensnyi tárlóiban.

Sárguló jegyzőkönyvek, brosúrák, plakátok, fényképek, besúgások, diadaljelentések, versenyfelhívások, versenyzászlók, verseny szobrok, néprádió, a szorongás lakberendezései, sátáni jelmondatok, beszolgáltatási ívek, gumibotok, TERV-cigaretta, SZIKRA-gyufa, Szerafimovics Vasáradata, a Távol Moszkvától, ávósegyenruhák, betiltott és elkobzott könyvek, lidérces festmények, rabruhák, börtönfeljegyzések, recski rabújság, az ifjú Kádár János eltökélten komor portréja, blokkolóóra, szakszervezeti és népbírósági bútorok, határ menti őrtorony, géppisztoly, kitelepítési végzések, kínzószerszámok - a bolsevik színházi kelléktár tárgyai, íróeszközei közt tiszta, halk zenei hang: Kökény Margit éneke.

Szent Pál végzetesen negatív motívuma Feketéné Kökény Margit monoton énekéből is kikondul. Nem a remény éneke ez, nem is a könyörgésé - a mindenre kiterjedő áldásé inkább. „Könyörgőből áldásosztóvá kell válnunk”, üzeni a kiállítás naplójában Nietzsche Saulus-Paulusnak.

MOLNÁR MIKLÓS

566