Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 7. szám - Molnár Miklós: Pest-budai levél: A zseniálissá tett korbács korszakáról (esszé)

neve szerint, mint kiderült: Szigligeti Sándor — Kösd község szélén valószínűleg elköszönt Feketénétől.

Hogy pontosan mi hangzott el, mi zajlott le kettejükben és kettejük közt, nemigen tudható meg abból a feljelentésből, amelyet Szigligeti Sándor Fe- keténé Kökény Margit ellen fogalmazott meg és a Földművelődésügyi Minisztériumba küldött el néhány nap múlva. Feltehetőleg vázlatosan ismertette találkozásuk körülményeit. Mindenesetre így írt a maga pest-budai levelében: „Pártvonalra is rátértünk. Kiderült, hogy ő már a községházán is dolgozott, mint tisztviselőnő, de meg merte mondani az igazat, ezért elbocsátották (volt nagykereskedő). A család reakciós és klerikális. Azt mondta, hogy Magyarországon nincs szólásszabadság; hogy ha nálunk valaki meg meri mondani az igazat, rögtön becsukják. Es hogy nálunk állandóan Sztálin elvtárs nevét meg a szovjet népet dicsőítik, azokat, akik tőlünk mindent elhordták, meg hogy a nőket mennyire megbecstelenítették, hogy ezek a mi barátaink. Hogy az Egyesült Izzó gépeit is elhordták” - Feketéné ugyanis ott dolgozott -, „addig nem is tudták üzembe helyezni, míg Amerikából nem küldtek az amerikaiak gépeket. És hogy milyen vacak a típusruha. És a pártemberek, akiket magasabb funkcióba helyeztek és nagyobb kenyeret kaptak, csak azok tapsolnak és dicsőítik a demokráciát és a szovjet népet. Hogy nálunk jó pár igazi demokratát eltettek már láb alól, és ez csak folytatódni fog.” Szigligeti Sándor szerint Kökény Margit bírálattal illette a sztahanovistákat és a munkaversenyt is. „Az ő falujában nem fogják tudni kiölni a vallást és a magyar érzést a népből, mert itt mindenkit el akarnak oroszosítani, a múltban a németek nem játszottak a rádióban és a moziban német dalokat meg filmeket. Ezzel is azt akarják elérni, hogy ne az Istent, hanem a Sztálint imádja a nép.”

A följelentés nyomán az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság szakszervezeti fegyelmi bizottsága 1950. január 11-én vizsgálta ki a Fekete Józsefné Kökény Margit elleni fegyelmi ügyet. Jelen volt a fegyelmi bizottság elnöke, egy pártreferens, az üzemi bizottság elnöke, két fegyelmi bizottsági tag, valamint a feljelentett. Kökény Margit tagadta a feljelentés vádjait, és kijelentette, hogy a Földművelődésügyi Minisztériumban, ahonnan a feljelentés érkezett, senkit sem ismer, és ő ilyesmiről különben sem szokott senkivel sem beszélgetni.

A január 18-ra kitűzött újabb tárgyaláskor szembesítették feljelentőjével. Szigligeti Sándor Feketénéhez fordulva így beszélt a bizottság előtt: „Nem emlékszik, elvtársnő? Ballonkabát volt magán, rövidcsizma, és egy barna bőröndött vitt, én segítettem vinni, és így elegyedtünk beszélgetésbe.”

Feketéné a körülményi bizonyítékok súlya alatt - hiszen tagadhatatlanul volt ballonkabátja, rövidcsizmája, sőt barna színű bőröndje is - hamarosan megtört, és beismerte bűnösségét mindazokban a vádpontokban, melyeket a feljelentés tartalmazott (önkorbácsolóként magára vette a korszak összes bűnét). „Bűnösnek érzem magam - mondotta -, csak azt nem fogadom el, hogy a községházáról azért tettek volna ki, mert meg mertem mondani az igazat. Azért küldtek el, mert létszámon felül voltam; megszűnt a jegyrendszer, és én ott voltam foglalkoztatva.”

A tárgyalás folyamán bebizonyosodott - olvasható a jegyzőkönyvben -, hogy a beadványban foglaltak „megfelelnek a valóságnak”, „ezt Kökény Mar564