Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 7. szám - Martos Gábor: "Ezer énekből vénök" - Kerekasztal-beszélgetés a 20 éves Echinox c. folyóiratról

Tarján Tamás: Az ezer példány biztos? Én úgy tudom, hogy volt ennél nagyobb pél­dányszám is, nem? Beke Mihály András: Hát... nem tudok biztosat... Nem akarok esetleg tévését mondani; abban az időszakban, amikor én szerkesztettem, ennyi volt. Később azért már lassan tudomást vettek rólunk; elsősorban bizonyos viták kö­vetkeztében, ugyanis mi a felnőtt irodalmat - neveztük úgy, hogy felnőtt irodalom; úgy emlegettük akkor ott - bizony hát... piszkáltuk időnként. Voltak felhördülések válaszként, és tulajdonképpen ez teremtett meg egy sajátos „dialógust”, majd ennek nyomán kezdték megismerni a lapot, és kezdték — egy része az értelmiségnek — befogadni. Ami nem kötődik persze korhoz, mert ugyanúgy - azt hiszem - rokon­szenvező olvasója volt a lapnak Méliusz is, mint a sokkal fiatalabbak. Tarján Tamás: Te itt élsz Magyarországon. Hogyha hazatérsz az estről és elő akarsz venni egy-egy Echinox-számot, hány van meg a sok évfolyamból? Beke Mihály András: Hát, őszintén szólva egy sem... Ugyanis amint átkerültem, vet­tem észre, hogy még a Széchenyi Könyvtárban is igen hiányos a gyűjtemény. Azelőtt is tudtam, hogy kevés példány lehet az országban, hiszen személyesen postáztuk annak a néhány embernek, akinek küldeni akartuk Budapesttől Párizsig; a Széchenyi Könyvtárnak is... Úgyhogy végül is egy nagylelkűségi rohamomban azt a körülbelül három-négy évnyi példányt odaadtam a Széchenyi Könyvtárnak. Tarján Tamás: Esett már szó a lap indulása körüli időszakról. Hogyan emlékezik vissza ezekre az időkre Láng Gusztáv, Láng tanár úr, aki maga is ott bábáskodott az Echinox születésénél? Láng Gusztáv: Elhangzott itt az 1968-as évre való hivatkozás. 1968-ban az is történt, hogy a sokat emlegetett Gaál Gábor Kört, az írószövetség által patronált fiatal írók körét a hatóság betiltotta. Nem ilyen durván, hanem - úgy emlékszem — azt ajánlották: mivel a Kör tagjainak nagy része egyetemi, bölcsészkari hallgató, indokoltabb lenne, ha a Kör az Egyetem keretén belül - tehát ellenőrizhetőbb, a várostól viszonylag elzárt formában - működne; ezt a magyarázatot én teszem hozzá... Nos, a fiatalok engem kértek fel, hogy - „kötelezően” - tanár-vezetője legyek a Körnek. Én az első, alakuló ülésen — a hatósági tilalom ellenére - javasoltam, hogy miután Gaál Gábor ennek a karnak annak idején tanára, neves tanára volt, az újonnan alakuló Kör vegye fel a Gaál Gábor nevet. Ezzel sikerült megteremteni a folytonosságát a két - a volt és az akkor alakult - Körnek, és nem sokkal ezután éppen olyan népes résztvevőtábora is volt az esteknek, mint annak előtte: munkások, középiskolás diákok- hatvan-hetven fős közönség; harmincra ha leapadt néha -, és ez a közönség vál­tozatlanul járt a Kör üléseire, csak akkor már az Egyetem épületébe. Tarján Tamás: És hogyan kapcsolódott egymáshoz az Echinox és a Gaál Gábor Kör? Láng Gusztáv: Az Echinox első munkatársai a Gaál Gábor Kör felolvasói, támogatói voltak. Nem akarom a neveket szaporítani, a szerkesztőkről már esett szó, de jó pár más név is ott volt egyrészt a Kör felolvasói között, másrészt a publikálók között; főleg kezdet kezdetén, amikor még az Echinox is egyfajta „irodalmi kör” volt, tehát elsősorban szépirodalmi vállalkozásnak indult magyar részről. Én ebben az időben egy kicsit „szerkesztőként” is patronáltam a három magyar oldalt; közösen beszéltük meg, közösen vitattuk meg a lehetőségeket, sőt annak idején- Molnár Gusztávval és Ágoston Vilmossal -, amikor úgy tűnt, hogy lehetőség van rá, külön magyar egyetemi lapot is akartunk indítani... Tarján Tamás: Elhangzott többször is: „hatóság”; elhangzott célzás arra is, hogy nem volt könnyű... Mégsem erre kérdezek, hanem arra: hogyam emlékszik vissza a versek színvonalára? Láng Gusztáv: Meg kell mondanom, hogy az első néhány szám után én az Echinoxnak már csak olvasója voltam, és nem szerkesztőtársa, vagy szerkesztője; éspedig azért, mert az Echinox olyan irányt vett, amely irány ellen én sosem tiltakoztam ugyan, de... Ugyanis egy bizonyos - el is hangzott itt ma este az a „programnyilatkozat” ­557

Next

/
Oldalképek
Tartalom