Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Fenyvesi Ottó: Egy hidrogénszőkéhez (vers)
hamar ide a lapos tálat semmi sincs agresszív momentum nélkül dől be az ózon Ablakhoz vonz az őselem belemártom magam a hidrogénszőke dekadenciába tíz perc Beethoven, szelíd önkívület tíz év múltán megint holnap jól esne egy pofa sör több csend kellene kérem az istent igét mormolok enciklopédikus óvatossággal gyűjtögetem a szavakat napjaim a folyóba fúltak minden szánsájn, veri gud tökéletes a felejtés oly kevés mi lényeges felállók, hogy mégegyszer lássam a szent vonalakat praesens pornográfia az orgonavesszejét vala tegnap délben a fák talpig aranyban, plusquamperfectum tavaly kisbelgrádban vagy hol eredetileg L’Année Derniére á Marienbad inkább egy Walter Hill-filmben járnék-kelnék hidrogénbombát szerelnék teljesebb és lényegesebb hírértéket kondicionál a jelen, plusquamkésleltetni a könnyű kielégülést a tiszta ész kritikáját sikoltozó szavakkal, foghagymával Ablakhoz vonz egy hidrogénszőke tíz év múltán még megmentheti valaki életét felegeket teper egy korlátdarab dől az ózon, meg a szürrealista liftakna veszély fenyeget az áradó banalitás és felfoghatatlan félelem végzete rendes körülmények között nem, csak most mi a szerepe az idő üszkös költeményének ének, ének egy régmúlt hidrogénszőkéről dialektikus gyomorművelet rozsdabarna harmóniák, újjongó kádenciák az istenverte prekoncepciók a strand irányában hidrogénszőke dekadencia harmónika-export zabálja a finom szellemet visszaállítatik majd minden
