Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Dénes József: Megjegyzések a vármegyék kialakulásához (tanulmány)
Ugyanebben az esztendőben kelteződik a pécsi püspökség alapítólevele. Ez az egyházmegyei határt folyók, patakok szerint írja le. Kristó következtetése: a területen még nem alakult ki vármegye. Vagyis szerinte az egyik püspökség területén már befejeződött, a vele szomszédos egyházmegyében pedig még el sem kezdődött a megyei szervezet kialakulása. Áttekintve Kristó óriási munkával létrehozott adattárát, feltűnt: nem mutatkozik meg markáns módon, hogy az általa korainak feltételezett megyék adatai időben következetesen előbb jelentkeznének, mint azon megyék adatai, melyek korai voltát tagadja. A megyei szervezetek élén ispánok (comesek) álltak. Feltűnésük a forrásanyagban — az összes megyét figyelembe véve — a legegyenletesebbnek mondható. Vizsgáljuk meg az egyes megyék ispánjai említésének első előfordulását. A grafikonon külön jelöltük a Kristó által korainak tartott, illetve az általa nem ilyennek vélt, de más kutatók által Szent István-korinak tekintett megyék ispánjait. A két görbe mindvégig együtt halad, vagyis semmiféle különbséget sem észlelünk a két csoport statisztikai viselkedésében. Mindkét vizsgált csoport azonos időbeli szóródást mutat, nem lehet tehát azt mondani, hogy a Kristó által feltételezett korai megyék ispánjai előbb „jelentkeznek”, mint az általa koraiként kétségbe vont más megyék ispánjai. A VILÁGI ES AZ EGYHÁZI IGAZGATÁS KAPCSOLATA Az egyes megyék kialakulásának felvázolásánál Kristó messzemenően tekintettel van a világ és az egyházi igazgatás területi kapcsolatára. Erősen hangsúlyozza az egyházi igazgatás konzervativizmusát, amelynek következménye az egyházmegyei, illetve azokon belül a főesperességi határok sok évszázados kontinuitásának feltételezése. A XIV. sz. első feléből megismerhető főesperességi határok a legtöbb esetben összhangban vannak a korai világi igazgatási egységek határaival. Azokban az esetekben, amikor eltérnek az egyházi és a világi igazgatási egységek határai, úgy véli, az általunk ismert állapot másodlagos; eredetileg a két szervezetnek összhangban kellett lennie, tehát egy világi megye teljes területe egy egyházmegyéhez kellett tartozzon. Mivel az egyházmegyei határok nagy állandósága miatt azok változásával nem számolhatunk, Kristó kénytelen teljesen újrarajzolni a világi igazgatás térképét, hogy az összhangot megteremtse. Konkrét példánál maradva, Kristó szerint a korai időkben Komárom megye teljes területének a Dunától északra kellett elhelyezkednie, mert az esztergomi egyházmegye déli határa a Duna. A komáromi várszervezet birtokai és népei csak később terjednek át a Dunántúlra, a győri egyházmegye területére. Ennek következményeként a terület közigazgatásilag is Komárom megyéhez került. Ezt a tényt vették figyelembe akkor, amikor létrehozták a győri egyházmegyéhez tartozó komáromi főesperességet. Szerencsés módon rendelkezünk azonban egy, a komáromihoz hasonló esettel, a világi és az egyházi igazgatási egységek egymáshoz viszonyított kronológiáját illetően. Ez talán segítséget nyújt annak a többi esetnek az értelmezéséhez is, amikor a vármegye területe különböző egyházmegyék között oszlik meg. A nyitrai püspökség alapításáról van szó, mely esemény Könyves Kálmán korára tehető (addig a későbbi püspökség területe az esztergomi 510
