Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5-6. szám - Karátson Endre: Általános Alika (novella)

lökte az O család vagy az ö család. Megkülönböztetni őket már nem tudtam csikaró húgyvezérem mindinkább betöltötte gondolataimat, a kavarodás is eluralkodott, darazsak harci táncát ropta az együttvéve megszámlálhatatlan O család és ö család, részletek bukkantak fel a viharzásból, szarkalábas szempár, sétabot, májfolt, az egyik néni bugyros melltartója, kiáltozások hangzottak :

— Gödröcskés . . . kacér ... márvány . .. isteni...

— Vakító! — kontrázott U bácsi nekigömbölyödő képében elnémuló szájával. Fehér botja kaparászott az ajtón, de őt is kiszorították. S akkor a kezek, lábak, cekkerek, kötények, pizsamára húzott télikabátok összevisszaságában kifigyeltem, amit gyerek még nem látott: a sorban tipródó, behavazott szárnyú Jézuskát, aki kosárkájában egy csomó, íjját feszítő, gumi Hunort és gumi Magort hozott. Ezek mind, ahogy ő benézett, csodaszarvasokká váltak. Karácsonyi varázslat ez volt. Közös sorsba olvadás pedig az, hogy a Jézuskának is meg a csodaszarvasoknak is seggfeje nőtt, akárcsak a többi kukucskálónak.

Tanúja a továbbiaknak nem lehettem. Szorítóizmom feladta az ellenállást. Utolsó erőmmel átszaladtam Eustách nénihez, s az ő vécéjében eredtek meg hólyagom csatornái. Kínra békesség következett! S a békességre micsoda rémület. Vé bácsi a valóságban nem Cé, hanem Eustách néni fia volt. A legcsekélyebb zajra bezárta a lakásajtót és ordítani kezdett. Légnyomásos anyjától azt tehetett, amit akart. Mikor rájöttem, hogy a kijárat előtt strázsál, tor- komszakadtából segítségért kiáltottam. De az őrült tükörmetsző hangja erősebb, öblösebb volt az enyémnél és házunkban olyan ismerős, hogy régóta senki sem figyelt fel rá.

Másnap eresztett ki. Apukát, Anyukát és Jutkát elvitték kihallgatásra, otthon csak Ilike maradt. Szerinte a popófejű bácsik és nénik nem győztek betelni egymással. Csacsogásából körülbelül azt vettem ki: órákig zajong- tak még, Apuka és Anyuka is köztük volt, és rá sem hederítettek Jutka jelentéseire, pedig olyan izgalmas tényekről számolt be, hogy a bezárkózott popó szivárványszínű bugyit húz fel. Hogy miért zárkózott be, hovávalósi és kié, az nem derült ki. Aztán végzett az öltözködéssel, kinyílt az ajtó. Jutka ment csak be a hűlt helyre, másokat a csuromvizes fürdőszoba nem érdekelt; az előszobában meg a gangon szorongtak, amíg értük nem jött a rendőrség. A házmester hívta ki, amikor hazaérkezett.

Szegény Ilikéből nem lett nagylány. Elvitte egy tüdőgyulladás. Jutkát motorbalesetben vesztettük el. Évtizedek múltával a néniket, bácsikat sorra eltemettük. Utánuk ment Apuka és Anyuka is.

Az számol be az eseményekről, aki mindenkit túlél. És én főleg azért mondom el őket, mert ébredéskor ma reggel nem tudtam a fürdőszoba ajtót kinyitni. Valaki bezárta, valaki bezárkózott. Hallottam a víz csorgását, és ettől még sürgősebben, még kínzóbban ki kellett mennem.

441