Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Szávai Géza: Nőfelmutatás (novella)
nők már nem viselnek gumis bugyit, lehúzzák, s .akkor marad utána két gusztustalan csík a combon, nájlonbugyiban jársz te is nemsokára, kicsiédes, le- vedzik, nahát, sűrűn levedzel, milyen jó nő leszel, kicsim, kigombolod? úristen, milyen jó nő leszel, ezt sokan nem merik, hogy megfogják, ezt csak a jó nők merik, ne szorítsd úgy az istenit, kellene mi? na, nem, na kicsim, na, nem tesszük oda, nem, na kicsiédes, jaj istenem, szeretnéd, de Mambó nem hülye, Mámbóval nem lehet kitolni, így marad, így marad a hártyikó, ahogy van, nem, nem szakítjuk be, nem rakjuk be, hogy aztán Mámbó elmegy, s utána szabad az út, jaj istenem, ne na, nem kapcsolta ki a motrot, járatja, itt a kocsi, az utcán vár, fölemelem a fejem, hallod te is, itt a kocsi, mennem kell, na ne vadulj meg egészen kicsiédes na, nem, majd mikor mellettem leszel, addig nem, hogy én elmegyek, s közbe te kajtárkodhass, nem, így akarom kapni a hártyikót, s ha nem így kapom, jaj az istenedet, akkor se, úristen milyen test, Anita Ekberg a kutyákkal versenyt vonít az éjszakában, jajnembírom, akkor se, így, akkor is csak a bugyira, rá a szoknyára, na látod, ikicsiédes, puha a szoknya anyaga, az alsószoknyába törlőm, minek nyáron alsószoknya, maradi falusi szokás, na, minek rángatózol a fenébe, kellett felhergelni az embert, egy férfinak nem olyan könnyű, mint egy fehérnépnek, a férfinak ereszteni kell, na ebből se lesz bálba menés, már nem, itthon ülsz, lefekszel. Remélem nem tódul ki az egész pereputty a kapuba, a kocsiig, búcsúztatni a szépreményű Mámbót, tovább viszem a kocsit, ha mind jönnek, legalább jobb kedvvel vezet, legalább felfújták annyira, hogy reggelig kitart, jókedvvel tart ki. — Kálmán fiam, Jani azt mondta, a megkezdett üveget vidd el az útra, a másikat tedd el otthonra, ez a korsó bor, pedig hogy legyen, ha kell, mert az örökké kell. Nem feküdtél le vén szipirtyó, ezért nem kellett volna virikolni, a tornácon hagyhattad volna, de ha már puccba vágtuk magunkat, akkor nem fekszünk le, mi? bálba mennénk, ilyen későn is elmennénk a bálba, mi? na annak lőttek, hehe, mámá drákuluj, annak lőttem, úgy, hogy nem is lőttem, ez a szoknya nem gyúródik, semmi sem látszik rajta, na, kicsi, semmi baj, nem hagylak már sokáig, a tavasszal már hátha eivihetlek. — Na, a mennybe mentél? — Fő, hogy visszajöttem, nem? Meghúzod? Garantált szilvapálinka, ilyent nem akárhol iszol. Nem? Bor is van. Tedd a korsót a lábadhoz. Abból is ihatsz. Irigyeljük Mámbót, így a menny, úgy a menny! s oda is megyek, az egyszer szutás, de ésszel, lassan járj, tovább érsz, ész és diszcsiplina, ez kell, egy kicsit meghúzza magát az ember, de utána kidülleszti a mellét, hát, ha bejön a Tricotajba kapusnak, s a vállalat adna neki egy garzont, azt nem bánnám, fogadja el, abba belemennék én is, hm, a mennybe mentél? ugyan biza, miért ne mehetnék a mennybe? csak az mehet a mennybe, akinek berendezett lakása, jókicsilágyasszonykája van, jó nő, jó nő, láttam jobbat is, de én is elmennék vele a mennybe az az igazság, hülye, ha nem jár a mennybe, az ő helyében én navétáznék* a mennybe, nekem is eljön az időm, most még közös szállás, pénzbe nem kerül, a pénz máshova kerül, mondjuk Julával ketten egy garzont, de csak addig, amíg az első szobát elkészítjük, ahogy tető alatt a ház, egy szobára ajtót, ablakot, levakolni, kimeszelni, kályhát, ágyat belé, az ágyba belé Julát, s a ház is elkészül apránként, ha Jani bá kinyomná a púpot hamar otthagyhatnánk a garzont is, jó ez a pálinka, Öméltósága nem iszik. * Ingáznék 421
