Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Szávai Géza: Nőfelmutatás (novella)
öregnek, biztos, hogy nagygazda volt, beleterjeszkedik a világba, Mambó visz- szalocsog neki, jól megy ez a kocsi, repül, ha kell, erről a dombról úgy látható a falu mint nappal, nincs is telehold, mégis milyen nagy a fénye, csak ülni, ülni és nézni, elereszkedni az ülésen, bámészkodni a lustán szétterpeszkedő kocsi üléséről, átrendeződnek a távolságok, otthon a konyhából is így látnám, hogy lehet leoltott villannyal ülni a konyhában? mielőtt agyadban a sanda gyanúk gyűlnének, én, mint a sötétség embere, ez szép, mielőtt felgyűlne a hülyeség az agyadban, csak meg kell sértselek, Andi, néha szeretek a holdba bámulni, mint mindenki más, bár amióta a feleségem vagy, ezt mind ritkábban tehetem zavartalanul, sőt, mintha még szégyenkeznem is kellene, legalábbis úgy, ahogy rádnézek, amint kijössz a hálószobából és furcsállva megkérdezed, hogy lehet leoltott villannyal ülni a konyhában?, akkor az az érzésem, mintha szerinted nekem szégyenkeznem kellene, és én ezért, emiatt, miattad még szégyenkezem is, hát ez hallatlan! csak a holdat szeretem nézni, nem sokszor és nem sokáig, de ha nem oltom el a villanyt, akkor kivilágított ablakunk belevirít a keresztúri éjszakába, és mindenki látja, már aki akarja, és itt nálunk mindenki akarja látni, mi van az ablakok mögött, és akkor látnák Zudor Antalt, amint nézem az eget, eléggé hosszan, és akkor ez olyan lenne mint egy színház, ím a holdkóros Zudor Antal nézi az eget, röhögnének akik nem szeretnek, ím, a romantikus fiatalember a holdba mereng, ah, pisilnék össze magukat azok, akiket a helybéli színjátszás művelt ki ennyire, de mind a kettő nyolc, mert a lényeg az, hogy nem maradhatok pár percig szemben a holddal, csak ő és én, senki más, ha te ennyiből nem értesz, akkor én tovább hiába magyarázkodok, sőt azon is csodálkozom, hogy egy pedagógusba oltott művésziélek ilyen kérdésekkel nyit be a konyhába, el tudok képzelni asszonyokat, akik nem pedagógusok, nem művészlelkek, és mégsem nyitanának be ilyen kérdésekkel a konyhába, és azoktól az asszonyoktól én is, mások is nyugodtan bámulhatnánk bele a holdba, kedvünkre ülhetnénk így késő este, éjszakába nyúló este a konyhában. És még félig se tud elaludni az ember,a félelemtől, a fáradtságtól, s közben olyan álmos, az ital is teszi, kellett nekem annyit inni, a fejem is levághatnám, lekaszálhatnám, a vágás után egy-egy kicsit alhat az ember, amíg újabb feje nem nő, hogy attól felébredjen, már nem az undorba mentem, a pelyvatartóban bújtatott el Katica, s mikor nem látta, sírtam, mert nem tudtam elaludni csak egy-egy kicsi időre, erősen kicsi időre, milyen jó, amikor egy kicsi időre is elalhat az ember. — Itt van, teszem azt, Tekeres Zsiga, ő csak felügyel a szivattyúkra, bekapcsolja s kikapcsolja a motrot, s naponta ezért egy munkanap-egység jár neki. Hát nem. Nálam ez nem fog menni. Nem egyezem bele. Pontálmi fogom őt is — S akkor Zsiga bá mindegyre elrontja a pumpát, egy-két hétig javítja, s két-három munkanapot kell neki pontálni naponta ... Hanem, hallja, a tavasszal kellene nekem egypár facsemete, beültetném a házhelyemet. Már ott, ahol nem akadályozza az építést. Mindent lépésről lépésre kell organizálni, csak azért. Pont egy ilyen sültparasztból lett könyvelő tol ki egy mesteremberrel, nem ezen kellene járjon az eszed, Jani bá, hogy kitolj másokkal, hanem a lányod jövőjével kellene törődni, csak a szószaporítás, csak a szószaporítás, hát én nem fogom neked megengedni a sok szószátyárkodást, az egyszer szutás, mért nem fektetted le őket, legalább a vénembert, anyád, látom, puccban van, bálba készültetek, hm, bálba, nagy a dolcsevitá, kisasszony, s nem is biztos, 415
