Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Szávai Géza: Nőfelmutatás (novella)
vársz, hogy elért-e az érintés'az agyához, érzékelte-e és feldolgozta-e a mozdulatokat, az ilyen nőre mindenki rámászhat, tapogathatja, csak bárgyún vigyorog, mint a tehén, mert egyszerűen nem érzi át, hogy mi történik vele, az agyközponthoz viszonyítva a fara nagyon távoli tartomány, nem tudja, mi történik ott, hált hogyan lehet megközelíteni egy ilyen nőt? ez nem érzi át a saját húsát, nincs benne a húsában, nem tölti be a saját testét, turkálsz a húsában és őt nem találod, csak rémlik, hogy megvillan valami, és mint gerelyt veted el magad, rá húsának egy-egy pontjára, hogy talán ott találod mégis őt valahol. Mikor az a göndörhajú színész, mámmá mi ja, hogy tud az táncolni, maga fölé emeli Anitát, és körbeforgatja, az maga a nőfelmutatás, ha van úrfelmutatás, akkor ez a nőfelmutatás, a század nőjének a felmutatása, ím, lássátok, micsoda fej, micsoda váll, micsoda hát, micsoda segg, szép, nagy szőke segg, akinek nem dobban meg a szíve a nadrágjában, az fatökű, az nem férfiember, nohát Anita így! hol áll tőle Marylin?! — Komolyan mondom. Vaskos . .. tehénszerű is. Elveszel egy ilyen nőben. Én nem tudom, hogy a szavazásodon nyerne-e, mert nem mindenki szereti a vaskos nőket, egyszerű emberről mesélték, hogy a felesége elhízott, az atyafi pedig egyre kedveszegattebben ügyködött rajta, addig menően, hogy megkérdezte, te Rózsi, ez itt mind picsa? Mert ha igen, akkor imitt-amott megbaszom. Nem lehet megingatni Mámbót, elkábítják az ilyen uszályos testű nők, ez a nő, ha leül vagy lefekszik, elfolyik, mint egy tócsa, egyszerűen elfolyik, fel- ismenhetetlenül kifolyik a saját formájából, nő^tócsa, milyen áhítatosan terülne el egy másik formátlanság, például te, Mámbó, elfolynál rajta mint víz felszínén a fáradt olaj. — Tehén, nem tehén, de ha tehén is, akkor is egy édes tehén, apám, a film címében is benne van, dolcse vita, édes tehén, a címet pedig nem akárki adta, az értett a nőkhöz. Hát ez a nagy helyzet, apám, biztos megnyerné az a nő a szavazást, ő a század nője. Ahogy ott lobogtatja a feje fölött, mint egy zászlót, a perfekt nőt, apám, az olyan mint egy égi jelenség, az isten, ha volna, s ha a papok nem szólnának neki ellent, akkor így nyilatkoztatná ki az isten a nőt, ilyennek, mennyei, mámá drákuluj* csak ezt lehet mondani, mennyei, nem egyéb, de földi is az anyja istenit, nem mint a Marylin, aki furton-furt angyalkodik, pipiskedik, ezt a mennyei jelenést tánc közben a feje fölé emeli a göndör hajú amerikai, s az lebeg ott, úgy, hogy az emberről fújja le a ruhát a lebegés, no és akkor ez a nő, angyali lebegés közben, a szentségit, megigazítja a mellét, a melltartót, lesimítja a farán a ruhát és széttárja a karjait, hát ez olyan, mint mikor Jula moslékot kever a disznóknak, vágj' répalapit vág a récék kevertjébe, észrevesz, megtörli a kezét a kötényébe, majd végigsimít a fenekén, s akkor már kész, már elfelejtetted, hogy mivel foglalkozott azelőtt, hát ez a pláne, mikor egy nő csak úgy fellibbenti magát, s máris olyan mennyei, mint Anita, Anita Ek- berg, aki ezt nem érzi, az fatökű, szemedbe mondanám, de épp most sértselek, fenét, megtartom a véleményemet, még hogy olyan, mint egy tehén, legyen, apám, de egy édes tehén, s ha ő édes tehén, akkor én vállalom, hogy egy megvadult bika vagyok, s ha látom, hangosan felbőgök, mint egy bika, a szentségit, rálépek a gázra, s még a motor is felbőg, ha meglebben Anita Ek- berg. Mintha le akarta volna kaszálni a fejemet, le is kaszálhatta volna, ki is • a fenébe 411
