Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
I. Te mennyi mindent tudsz! II. Tudom, nagyon jól tudom, hogy felfoglak jelenteni... I. Ugyan miért? II. Még kérded! Közegfélrevezetés... I. Egyelőre én vagyok itt a szakértő és nem te. Ha tudni akarod, én ebből doktoráltam. A doktori disszertációm címe és témája: A fejlődésben levő társadalom a másodrangú nyersanyag és a visszamaradt elemek tükrében! Ez az én munkám, és be is kötötték. De te nem olvasol semmit, nélkülem nem mész semmire. Nélkülem rosszabb vagy a szemetesnél, az legalább összegyűjti, te csak turkálsz benn! II. Igen? Szóval így állunk? Hát nyugi, nyugi öregem, úgyis fel foglak jelenteni. Te ravasz tudós-kukac! Abból akarsz megélni, hogy alattomos elméletet gyártsz... De hogyan segíti az elmélet a gyakorlatot? Mindig a gyakorlatból kell kiindulni, a tárgyakból, az életet ismerni kell. És a legfontosabb, hogy mi a cél! Mert a cél dönti el, hogy miért vagyunk itt! Mi célból vagyunk a szemetén, ez a mi munkánk és nem is kevés! Mi a tényékért vagyunk itt a világon, az elkövetett tényékért. A tények beszélnek, nem a doktorkák. A tények pedig így alakulnak: ha egy pocakos, nagyfenekű harisnyanadrágot találtál, akkor azt egy pocakos, nagyfenekű nő viselte; ha az illető felesége nem ilyen, akkor gyanús, honnan került oda? Meg kell vizsgálni, nincs-e erőszak nyoma, mert ebből családi és családon kívüli kapcsolataira lehet következtetni. Abból, hogy mennyire használt, a szokásaira; ha körömlakk nyomokkal találkozol, abból az életvitelére: szereti a fláncot, de nincs pénze rá, mert maga lakkozza a körmét, aki maga lakkozza, az mást is lakkoz, a lakkozókra meg van más módszerünk is, stb., stb. I. A körömlakkból nem lehet következtetni semmire, mert azzal akasztják meg a lefutó szemet is ... II. Na látod, ezt szeretem, most már gondolkozol. Meg akarják akasztani a le-fel-futkosó szemet, ilyen ez a nő! Minden szem odanézzen és akadjon meg! Amíg a szemet nézik, mindenki elfeledkezik a lényegről! És mi a lényeg, hogy ez a nő világuralomra tör. Mi másért akasztaná meg a szemet?! Ugyanakkor ennek a nőnek nincs pénze. Nincs pénze, hogy újat vegyen. És miért nincs pénze? Mert spórol. Mire spórol? Megnyugodhatsz: fegyverre. Mit képzelsz, ezek a többi tárgyak ártalmatlan játékok?! (a női fehérneműkre mutat) Nem fegyverek? Ezek a legveszélyesebbek: sohasem akkor robbannak, amikor várod. Csak alaposan, körültekintően és pontosan. De így nem lehet dolgozni, hogy te ma is elfelejtetted aláírni a jelenléti feljelentő-lapot. Mit képzelsz, én nem vettem észre? Azt akarod, hogy jelentsem? Na, gyerünk, mire vársz! (Megjelenik Elegáns Férfi Kalappal, kezében gumibot, de nagyon előkelőén viselkedik, határozott, de mosolyog.) EFK. Na, megy a munka? I—II. (kihúzzák magukat) Alássan jelentem, megy a munka! EFK. Ne ugráljatok, legalább ti ne ugráljatok ... Mindenki, úgyis minket figyel, csak semmi felhajtás, diszkréten és pontosan, csak diszkréten ... Forduljatok vissza ügyesen, háttal, úgy, hajoljatok le, vegyetek a kezetekbe valamit, beszélgessünk, mintha nem velem beszélnétek, de azért fordítsátok felém a fejeteket, mert nem hallok semmit, én majd tovább sétálok, és ti úgy válaszoltok, mintha ... na, értitek. Megy a munka? I—II. (Úgy tesznek, amint parancsolták, suttogva:) Hálásan jelentjük, megy a munka. EFK. És ta-lál-ta-tok va-la-mit már? I. Egy női harisnyát. II. Harisnyanadrágot! EFK. Ügy? Ügy? Szórakozunk, élvez- kedünk, szórakozunk? Hát van kellemes oldala is a munkának, mi? Csámcsogunk egy női harisnyán? Igen? Ezért jöttünk ide? Ezért fizetjük a kemény valutát? Perverzkedünk, csámcsogunk!? Maga is dokikám? (üvöltve:) így néz ki egy szociológus!?... Kuss. Pszt. Csak diszkréten, nem megmondtam, hogy csak diszkréten, (üvöltve:) Ezért végeztettünk magukkal iskolát?! Pszt. Csak diszkréten. Elferdültek. Elferdültek tőlünk. Hát ez szép. De van nekünk... Na? Van nekünk más mód386
