Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Vasadi Péter: Műveltetés, A futás anatómiája, Hölderlin futása (versek)

A futás anatómiája

A döntő pillanat az volt, amikor először kaptad el talpad a földről.

Bent lüktetett az egyik —, kint a másikfajta idő.

Hajadat hátracsaptad, ujjaid előre meredtek, combizmod megfeszült.

A tér levegővel teli zsákjai leszakadtak rólad. A perc, melyet hevesen vertél, mint nyelv a harangot, lengett körülötted, de letépte ruhádat: meztelenül kikiáltotta a tested, szökni akarsz.

Bár a jövő titkos hajótatja után futottál,

az is el tőled; fortyogásba kellett tehát magadat belevetned.

Időre (s időben) cselekedtél, mondhatjuk. Sőt, ami patakzott rólad, az is idő volt. Most már, ahogy nő a sebességed, egyre fényesebb leszel.

A végén vakítasz. De addig a fészertető alatt elvackolódsz a hálózsákban. Látod, mielőtt elalszol: a hold hatalmasan előjön s telebeszéli a tájat.