Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Lászlóffy Aladár: A szél íratlan története (vers)
LÁSZLÓFFY ALADÁR A szél íratlan története Idők, — milyen megfoghatatlan, ha kitárom az ablakot, a szél sötét szagából máris érzem, nagyapám hol lakott. Azonnal tudom kertek, házak, állomások és harcterek világraj öttöm megelőző lelki földrajza hol lebeg. Valamit nem sepert el innen, vagy néha visszahozza és csalétekül érzékeimnek itt lobogtat a hóesés. Miért újabb decemberéjek és kútmély olvasás felett egy nesz, egy koccanás, egy illat figyelmeztet, hogy eltemet az idő, s mindent abbahagyva, mint lavinák, mint árvizek elől futok fel, ki, a napra, titkon mit érzek, mit hiszek. mi váltja ki a riadómat, akár a madárvonulást? Ilyen érzékeny pillanatban a természetből semmi mást, a szél hűvös szagát ha érzem, ki tudja milyen ösztönök agyontanult eszem legyűrve, vadul kiáltanak: „Jövök!” Sejtjeim egymás hegyén-hátán felelnek, ígérnek nekik, akik erőm, nyugalmam, célom felett az időt lengetik. 318
