Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Tömöry Péter: Fehér förgeteg (regényrészlet)

már az hittem, hogy fel fog ülni a motort)iciklijére és otthagy faképnél. De nem, Maradt és hallgatott. Már harmadik napja jártuk a várost, megpróbáltam mindent, hogy belelendítsem a kisváros kedélyébe — sikertelenül — amikor azt indítványoz­tam, hogy menjünk fel a Hargitára, töltsünk ott pár napot. A Madaras!18 menedék­ház gondnoka jó barátom, vagy húsz éve fent él már a hegyen, valódi havasi medve, bizonyára szívesen lát, meg aztán a Hargita önmagában sem egy megvetendő lát­vány ... — Csorna Pista?! — kérdezte Vid. Meghökkentem. — Igen, Csorna Pistának hívják öreg barátomat, ismered talán? — Hallottam róla — válaszolta Vid és beleegyezett, hogy másnap reggel kirán­duljunk a Madarasi Hargitám. Ügy döntöttünk, hogy Kápolnásfalu felé megyünk. Hajnalban indultunk Vid motorbiciklijén, melynek kiindulópontja egy százhuszonötös MZ volt. Azért kiindulópontja, mert eme jöttek a sajátos szerkentyűk. A vázon jobb oldalt két vörösre festett vaspánt a síléoek szállításához, hátul a csomagtartó három rekesszel, egyikben a teniszrakettje, másikban mindenfajta edények és sósborszesz- szel működő gyorsrezsó, a harmadikban alpinista kötél és mindenfajta sziklamászás­hoz szükséges pitonok, szögek és hágcsók. A motorkerékpár kormányára kinyitható, kottatartóhoz hasonlatos fémvázat szerelt, ennek egyik sarkában apró, maga szerelte iránytű, viaszkosvászon zsebében pedig a térképek. Erre a szerkezetre szerelte fel egy plexilap alá azokat a térképeket, amelyek útirányával megegyeztek. Mikor kinyitot­ta a térképtartót s a motor kormánya mögé ült, úgy nézett ki mint egy pléhszamáron ülő, megnemértett karmester, aki elfelejtett frakkot ölteni magára s elfelejtette a ve­zénylő pálcikáját magával hozni az útra. Ült a motorbiciklin, nézte a térképet s az ember arra gondolt, hogy kottából tudja a tájat s ha a kormányt elengedve vezényel­ni kezdene, intésére muzsikálni kezdenének körülötte a mezők, erdők, fák, folyók, hegyek... Azoknak, akik ugratták és röhögitek rajta, Vid fogadást ajánlott: bekötött szem­mel, negyvenkilométeres sebességgel Kolozsvártól Gyaluig motorozik s közben pon­tosan elmondja mi mellett haladt el útközben. A fogadást elfogadták s a próbatétel híre hihetetlen nagy port vert fel. Többezer ember állt ki az országút mellé. A zsűri, amely erre az alkalomra alakult, megbízta Iringet, a látszerészt, hogy tökéletes látás­gátló maszkot készítsen Vidnek. Kenguru és Barta Jóska a város két legjobb moto­rosa vállalta, hogy kétoldalt és kellő távolságban kíséri Videt s elbírálja, hogy pon­tosan mondja-e be a környezet jellegzetes pontjait... Vid precízen motorozott. Tartotta a negyven kilométert az egész szakaszon, a kö­zönség lelkes üdvrivalgása közepette érkezett meg Gyaluba, ahol a kétkedő fiúk egy láda pezsgővel várták. A közlekedésrendészettől pedig elismerő oklevelet kapott, s olyan ígéretet, hogy ezentúl sem gyorshajtásért, sem semmilyen másfajta ehhez ha­sonló közlekedési kihágásért nem büntetik meg Kolozsváron és Kolozs megye terüle­tén ... Amikor arról faggatták a banketten, hogy csinálta az egészeit, csak annyit mon­dott: „A sízés fiaim, a sízés... Majd ha egyszer úgy ereszkedtek le a sípályán, hogy a köd mint a gipsz falaz be a fehérségbe, akkor megtanuljátok ti is, hogy az em­bernek minden testrészén szemet kell nyitnia, hogy még a pórusaival is lásson”. De így is voltak sokan, akik csalásról sugdolóztak, s még évek múlva is azzal vádolták Iringet, hogy gombostűfejnyi nagyítókat helyezett el a leukoplaszttal felragasztott lá­tásgátló maszkban, amelyeken keresztül Vid pontosan megfigyelhette az utat és ezért kamu minden, amit csinált... — Mert manapság mindenki lop és csal, kivesztek már a tisztességes emberek, a mi szemünket kötik be az ilyen csinnadrattákkal, hogy ne láthassuk a disznóságai- kat... Mert ez a csávó is... — hadarta Dudus a férfifodrász — ez is olyan családból származik elvtársocskám, hogy ... Ennek az apja, kérem, akkora komcsi volt, hogy karácsonykor vörös csillagot tett a fenyőfa tetejére s a gyerekei a Mennyből az an­gyal helyett az Internacionálét énekelték. Aztán, amikor kiderült, hogy a lakásuk tele van a kitelepítettek bútoraival és aranyával és ezért aztán kirúgták, mindenki­307

Next

/
Oldalképek
Tartalom