Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - ROMÁNIAI ÍRÓK - KÖLTŐK - Valuch Tibor: Magyarság és radikalizmus (Salamon Konrád: A harmadik út kísérlete) (kritika)
tekintélyuraldm vagy a totalitarianizmus térhódításának következtében. A Károlyiforradalmat elsodorta a kommün, a nagyhatalmi rövidlátás, illetve az általuk támogatott konzervatív szélsőség. Az 1945—1947 közötti demokratikus átalakulást a szélsőbal agresszivitása és az európai hatalmi viszonyok átrendeződése hiúsította meg. ötvenhat forradalmát pedig a féktelen nagyhatalmi erőszak tiporta el. S most itt állunk újra valami előtt s valami közben. Nyilvánvalóan a magyar progresszió gyűjtőfogalma egymással élesen szembenálló vagy hevesen vitázó csoportokat takar. S ez így van rendjén. A problémák elsősorban abból adódtak — és adódnak ma is —, hogy a demokratikus technikák be- idegzettségének hiánya miatt a haza vagy haladás eszméje, a nemzeti vagy demokratikus, a népi vagy urbánus értékek mentén szerveződő áramlatok — nézetem szerint téves értelmezéseken és helyzetelemzéseken alapuló — ellentéte időről-időre oly mértékben uralkodóvá vált, hogy megbénította a cselekvőképes szellemi és politikai erőket. Mi sem takaríthatjuk meg a türelmes, józan és részrehajlástól mentes elmélkedést, amire jó alkalmat kínál Salamon Komád: A harmadik út kísérlete című, eszme-, politika- és irodalómtörténeti tónusokat egyaránt felvillantó könyve. A szerző részmonográfiájában arra vállalkozott, hogy összeillessze a népi mozgalom 1938 és 1944 közötti történetének mozaikjait. Rokonszenves módon elismeri elfogultságát a téma iránt, de egyúttal objektív ítélkezésre és kritikus szemléletmód alkalmazására törekszik. Salamon Konrád tollát az értékfeltárás, az értékfelmutatás és nem utolsó sorban a folytonosság helyreállításának szándéka vezérelte. Miközben egy hozzá közelálló mozgalom eszmei forrásainak feltárásán munkálkodik, nem téveszti szem elől századunk szellemi, politikai küzdelmeinek legfontosabb tanulságait: a tolerancia képességét és az összefogás igényét. A századelő modern radikális és szocialista értelmisége „erkölcsi parancsnak érezte, hogy Magyarországot ne csak felfedezze — hanem mint egy hatalmas középkori lomtárat — ki is takarítsa.” (Hanák Péter). Miután törekvéseik nem jártak sikerrel, a húszas-harmincas évek derekán küzdőtérre lépő új nemzedékek örökölték elődeik feladatát. A szociográfia a maga sajátos műfaji adottságaival lehetővé tette a helyzet felmérését és a szélesebb olvasóközönség számára történő bemutatását. A társadalmi valósággal való szembesülést többé-kevésbé tudatosan vállaló népi írók, szociográfusok a baloldali gondolat egyre jobban mélyülő válsága idején új formákat kerestek a politizáláshoz. Az általuk képviselt, a valóságközeliséget középpontba állító „gyakorlati politizálás” egy olyan reformeszmét próbált meg sikerre vinni, amelynek természetes forrásaként és bázisaként a nép, a sokszorosan jogfosztott, nemzetalatti helyzetben lévő parasztság szolgált. A populista modernizációs ideológia első és legfontosabb lépésének — irányzatoktól függetlenül — a valóságos földreformot kell tekinteni. Ennek jegyében kíséreltek meg hátteret teremteni annak a meglehetősen sokszínű modernizációs elképzelésnek, aminek tengelyében az autochton magyar társadalomfejlődés állt. Olyan átalakulás mellett szálltak síkra, amely a megszüntetve-megőrzés jegyében támaszkodik a paraszti életforma, a hagyományos világ pozitív értékeire; a kollektivizmusra, a szolidaritásra, a természetes emberi autonómia-igényre. A hangsúlyok természetesen egészen máshol találhatók meg Erdei Ferenc mezővárosokra épített parasztpolgárosodási tervében, Kovács Imre kisbirtokos populista modernizációt szorgalmazó elképzeléseiben, Veres Péter agrárszocialista elgondolásaiban, vagy éppen a mozgalomhoz felemás módon kötődő, Németh László minőségszocialista koncepciójában. A népi mozgalom — ahogy arra a szerző is rámutat — kétségkívül a két világháború közötti időszak egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású szellemi és politikai tömörülése volt. Salamon Konrád ebben a könyvében nem a mozgalom genezisének bemutatására vállalkozik, hanem tisztázó szándékkal számba veszi azokat a kérdéseket, amelyek meghatározó szerepet játszottak e csoportosulás történetében. Így például választ keres arra: mi volt a népi mozgalom valójában? Volt-e (van-e) egységes ideológiája? Mit jelent a harmadik út? Hogyan viszonyulnak a népi írók az 284
