Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - ROMÁNIAI ÍRÓK - KÖLTŐK - Herta Müller: Munkanap (kispróza) - Viorel Cacoveanu: Pótvizsga (kispróza)
ROMÁNIAI ÍRÓK - KÖLTŐK HERTA MÜLLER Munkanap Reggel fél hat. Az ébresztő csöng. Felkelek, levetem ruhám, a párnára teszem, fölveszem a pizsamám, a konyhába megyek, beállók a fürdőkádba, fogom a törülközőt, megmosom vele az arcom, fogom a fésűt, megtörülközöm vele, veszem a fogkefét, megfésülködöm vele, veszem a fürdőszivacsot, megtisztítom vele a fogaimat. Aztán bemegyek a fürdőszobába, és eszem egy szelet teát és iszom egy csésze kenyeret. Leteszem a karórámat és a gyűrűmet. Levetem a cipőmet. A lépcsőházba megyek, aztán kinyitom a lakásajtót. Az ötödik emeletről fölmegyek az első emeletre. Aztán kilenc lépcsőt fel és kint vagyok az utcán. Az élelmiszerboltban egy újságot veszek magamnak, aztán a megállóig megyek és veszek egy kiflit és az újságosstand szomszédságában fölszállok a villamosra. Három megálló után leszállók. Viszonzom a kapus köszönését, aztán a kapus köszön és azt gondolja, ismét hétfő van és újra vége egy hétnek. Belépek az irodába, azt mondom, a viszontlátásra, az íróasztalra akasztom a zakóm, felülök a ruhafogasra és dolgozni kezdek. Nyolc órát dolgozom. VIOREL CACOVEANU Pótvizsga Benedict Popescu a kis község egyetlen iskolájának igazgatója, komoran, meredten ült dossziékkal, könyvekkel és füzetekkel zsúfolt irodájában. Egy fix pontra koncentrálta a figyelmét. Arca savanyú, fáradt, lerítt róla az értetlenség. Amint megpillantja Dinu Páunt, a fizikatanárt, apró időhúzásként fölemeli kávéscsészéjét. Pár pillanatig tekintete találkozik a másik zavaros, kifejezéstelen pillantásával, majd rosszindulatúan, lustán kérdezi: — Mit állsz itt mint egy kőszikla? Mit akarsz Páun? — Csak ... két pillanatig zavarlak ... 267
