Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Stanisław Vincenz: Dialógusok a szovjetekkel (Részletek)
darak és rovarok mérhetetlen tömegében tükröződik. Ezért az emberek is lassúak, nem dolgozzák agyon magukat, megfontoltak, de nem lusták. Nehéz lenne itt elképzelni éhínséget, nem láttam, hogy bárki is tartott volna tőle még azokban a háborús időkben sem. Az emberek nem indulatosak, temperamentumuk nem késztet veszekedésre, inkább visszafogja őket. Politikailag ezért reakciósnak tartják Zalát, mindenesetre még apolitikusabb, mint az egész ország. Ilyen földön kevés dolog, legfeljebb a mezőgazdasági munkások rossz és szűk lakása ösztönöz változtatásra. A forradalmi őrsön szolgáló kivitelezőknek — elvileg minden NKVD-központnak ilyennek kellene lennie — nehéz volt bármiféle eszmei befolyást is gyakorolni. De az adott időszakban nem is erre volt szükségük, mert időnként pedánsan, kész, kipróbált sémák és határidők szerint jártak el, az Oroszországból való tényleges kiszabadulás pedig e századosnak és a hozzá hasonlóknak annál kedvezőbb körülményeket nyújtottak a „nemesek” likvidálásához, az ő jogaikat bitorolva munkálkodhattak a jövő Magyar- országa előkészítésén. Mert a „vakáció” ellenére is szüntelenül szolgálatban voltak, s ez tökéletesen beleillett abba a feladatkörbe, amely az adott korszakban az NKVD-re hárult Magyarországon és más, újonnan elfoglalt országban egyaránt. Mindenek előtt nem volt nehéz észrevenni, hogy a magyar honpolgárok várakozásai ellenére, amint azt nemegyszer el kellett magyarázni nekik, az NKVD egyáltalán nem azért volt, hogy bárkit is megvédjen a civilek közül, hanem csak azért, hogy átformálja, ahogy az ő retorikájuk mondja, forradalmasítsa az országot, azaz kész tényeket kreáljon az új rendszer számára. Már ismeretségünk kezdetén, engedve házigazdáink kérlelésének, megkértem Gavrila Pavlovicsot, hogy valaki az alárendeltjei közül időnként, átutazóban nézzen be hozzánk, mert a házigazdák félnek, és nemrég a legközelebbi szomszédoknál igen szomorúan végződtek a fegyveres katona-martalócok éjszakai garázdálkodásai. Vállat vont, hogy minden magyar túl nagy lármát csap ekörül és ne vegyem ennyire a szívemre a dolgot. Ez egyszerűen még csak érintőlegesen sem tartozott az Örs feladatkörébe. Buzgón foglalatoskodtak ellenben a mezőgazdasági „reformmal”, nem is annyira a végrehajtásával, mint inkább a törvényes végrehajtás lehetetlenné tételével, azon igyekeztek, hogy az eddigi tulajdonosok közül senki se maradjon a helyén. Ugyanígy jártak el a házigazdáinkkal is. Az orosz megszállás tényétől motivált és szentesített új magyar törvény szerint házigazdáinknak a földosztás végrehajtása után 200 holdat kellett hagyni, mert két gyerekük volt. A földbirtokos, nyugdíjas bíró, komolyan vette ezt és gondosan ügyelt a törvényes végrehajtásra. De az NKVD, mint később láthattuk, azt a feladatot kapta, hogy „pszichológiai” módszerekkel kényszerítse rá a birtoklásról való teljes lemondásra. Az NKVD-örs az új parlamenti választásokkal is foglalkozott, minden politikai tevékenységet megbénított, kivéve a kommunista pártét. Annak ellenére tevékenykedett, amit Budapesten hirdettek, a nemrég legalizált hatóságok működése terén is. Érkezett például egy speciális küldöttség a Mezőgazdasági Minisztériumból, hogy megoldja a vitás kérdéseket, főként a tulajdonjogi problémákat azon földbirtokosok, akiknek nemrég felosztották a földjét, és a birtokban újonnan részesült, a mezőgazdasági munkásság osztályához tartozó tulajdonosok közt. Birtokról birtokra utazott, egymás után oldotta meg a vitás kérdéseket, pontosan és konstruktívan. De akkoriban úgy alakult, hogy a házigazdáink intézője, csalódván nemrégi uraiban, belépett a kommunista pártba és, különféle igazolásokat követelve, NKVD-kapcsolataival fenyegetőzött. A rémült házigazda ismét megkért, hogy menjek el a századoshoz és 239
