Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Rácz Péter: Berlin (vers)
RÁCZ PÉTER Berlin Mihez foghatnám ezt a meggyőződésemet. Üdvözölhetem? Príma dekadens hely. Ne aggódjunk. Szétlőtték. Technikai okai vannak. Ilyenkor kicsit ingerlékenyebb vagyok már. Őrség: felvezetik a frisset, elvezetik az állottat. Nincs rajta mit észre-nem-venni. Nemléte reményében. Egy alvó lányt körbejárok. Az a jó benne, hogy nagy és mégis belátó. Betegszabadság. A hátsó gondolatom akadályoz meg benne. Nem léte tudatában. Utazik a nagy hőségben. Technikai okai VANNAK? Barna, kicsit vastag ajkú, erős szemű. Végig a FAL mellett. Élelmet vásárolok, pedig tanácsot ad. Már-már fölháborodna az ember. Üdvözölhetem? Persze ez sokéves folyamat. Szimatol. Megkérhetem a kezét? Ámbár lenyűgöző egy darabig. Beülök egy ká-vé-cére. Barna ajkú, verős szemű. Mindenütt akad egy ember. Beteg-szabadság. Nem lehet, hogy ne legyen kilátó. Néhány olyan ország, mint Svájc vagy Chile. Felruccan és könnyed. Tapintatlanság lenne nem megérinteni. Nagyeurópa. Szemlátomást végig szívesen vezetett. A nyulakat megfogják, megsütik. Ez nem pacifizmus. A vonat alatt is szimatol, fennakad egy ember. Fal: ez megveszi, azok lebontják, emez felépíti Arizonában. Délután jócskán eltér a józsefvárosi pályaudvarétól. Hol tegez, hol magáz, de beszélni nem tud például beteg szabadság. Betűkerítés? Már-már fölháborodna az ember (?). (1989. február 16.) 219
