Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 3. szám - Bohumil Hrabal: Tavasz, Örök Szilveszter (versek) (Tóth László fordításai)

Esős éj, ne hagyj itt állnom,

esős éj, ne hagyj itt állnom,

hadd térdepeljek a sárba legalább,

hogy onnan bámuljam a kulcsra zárt házat.

Reggel azután reményvesztetten megkérdem:

Szeret még?

S a nő majd így felel: Szeret még?

Ha korábban ébredek, mint ő,

egy kis tükröt teszek a szája elé, s megkérdem:

Alszol?

Míg a kis tükröcske egyszer majd nem párásodik be. Ö, esős éj.

Ó, esőző éj!

Így hát ma

és mától kezdve már soha nem szabadulhatok a vágytól, hogy sétáljak egyszer a nevetés arameus tanárával, mert lemészárolt szülőket látni boldogságot jelent, a feleségedet holtan — örömet, az őrület pedig menyegzőt.

Vidám Szilveszter,

ma nem szabadulhatok már

a tudathasadástól,

mivel dühbe gurulni annyi,

mint boldognak lenni egész éven át, .

és szabadnak lenni annyi, mint örülni nagyon.

Eképpen fuldoklóm e nagy boldogságban,

csupa menyegző és öröm az életem,

albínókat, házinyulakat árusítok,

betlehemet,

karácsonyfadíszt.

Ó, testvéreim,

l’art pour l’art testvéreim,

kecses ragyogást óhajtók, akár az entartete Kunst,

igazak, akár a pacsirta,

elvetemedettek, akár a rózsa:

tudathasadás nélkül

igazán lehetetlen élni ma.

Lehetetlen a szabadságtól tetvetleníteni minket.

TestVreim.

(Tóth László fordításai)

Örök Szilveszter