Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Dalos Margit: Láttam az Agrárkutyákat (novella)
lekváros buktáé. De lehet, hogy zellersalátát főztek akkor, és nagynénink emlékezetében zellerillatú a régi áramütés. Az első ablakon sütött be a nap, vagy a hátsón? Vagy aznap esőre állt az idő? Mit tudhatunk a dolgok lényegéről? Üres zsákként lóg a ránk hagyott emlék, címkéje is van; az áramütés a vörösköves konyhában, de igazából sohase tudtuk megtölteni, bármit tettünk bele, minden csalásnak számított; hamis volt az óraketyegés, amit kitaláltunk, a gombos lánycipők és a magasszárú fiúcipők, Kálmán bácsi igézőén elálló fülei és nagynénénk kék köves fülbevalója. Odakinn áll a vásár; koszorúk tobozból, örökzöldből, művirággal, műanyag szalaggal, bogyóval, farkasalmával, szalmavirággal. Mécsesek tartóban, tartó nélkül, törökméz, kókuszcsemege, mézesbábok, és rengeteg szép, igazi, ősz-szagú virág; aranybarnák és törtfehérek, angolvörösek és mályvarózsaszínek. lilák, barnák és vakító fehérek. És emlékeztek rá, hogy a pléhfeszület mellett volt egy rozsdás dupla vaskarika, amibe bele lehetett állni, és forogni-forogni... És a Muci nagymamája elküldött minket tojásért, és vissza a kereszt felé mentünk, és akkor Muci a tojásokat zacskóstul a melegítőfölsője alá dugta, és belebújtunk a vaskarikába, és pörgettük egymást, és billegtünk fejjel lefelé, mint a búcsúban a hajóhintások, és akkor Muciból elkezdett dőlni a sárga lé, Üristen, ez már hány, de csak a tojás tört össze, és folyt ki a nyakánál, és akkor nem is mertünk hazamenni, hanem inkább mindig máshonnan kiabáltunk az Agárkutyáknak. (És láttuk, hogy a Pala utcának fényes fekete a földje, és a szélein majdnem szivárvány színű, ahogy súrolja a nap, és a lejtő szélén lefektetett szögletes cementlapok ide-oda billegtek, ha a szélére lépett az ember. Ha az Agárkutyák az utcájuk mélyén megindultak szemükben a vörös haraggal és kezükben a kővel, vigyázni kellett, hogy fölfelé rohanva a lapoknak a közepére ugorjunk.) Finom volt a somlói galuska, mondja a nagynénink. Az ebédem is finom volt. Egy kis sülthús, jó puha. Garnirung. Krumplisaláta, alig ecetesen, kevés hagymával. A leves is jó volt. Nagyon jó. Aprólékleves. Mikor utazol? Még ma megyek vissza. Hétkor megy a vonatom. Holnap hétfő. Kedden délután megnézzük belülről a Gundel-villát. Helytörténeti csoport. Majd a pincéket is megnézzük. Ti villamossal mentek? Trabanttal. Én még el akarok menni az Agár utcába. Ez most az Agárkutyáról jutott eszedbe. Halljátok, Manóka el fog menni az Agár utcába. Kiabálni is fogsz? Azt egyedül nem lehet, ahhoz többen kellenénk. Az Agárkutyákból is egy van már csak. De hogy örülne, ha meghallaná, hogy nekik kiabálsz, jöhetne az a régi, igazi harag, az a jó céklaszínű, és ott rohanna a testvére is, aki már nincs is, és a Koszorú utca felé futva kétfelől bekerítenének, és akkor nézhetnél, mert elfutni hiába próbálnál. Én is úgy tennék, mintha mögöttem lenne a Vicenti, a Folláth, a Micu. Meg a Muci. Meg a Jetuka. Mondták még Jetuka lányai, és pontosan úgy néztek, ahogyan mi néztünk annak idején. 196
