Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)
(odamegy hozzá, egymásra néznek) Egészséges vagy, mint a makk. (kedveskedve arcon legyinti) Vállalkozó úr és emberei közben a kerítéshez mennek, azon dolgoznak, föltűnés nélkül, kiássák, hogy el lehessen mozdítani. BODZA Még életemben nem volt ilyen rossz érzésem, összevissza járkál a fejemben. Ügy zörög benne, mint a cserebogár a zacskóban. BODZÁNÉ (színlelt részvéttel) Anyámasszony katonája! Semmi se látszik rajtad. Mit játszod a halálos beteget? BODZA Kutyául rossz érzés! BODZÁNÉ (ölébe veszi a fejét) Na, megsimogatjuk és mindjárt meggyógyulsz. (meg akarja csókolni Bodzát, de az nem engedi, Bodzáné úgy tesz, mintha nem venné észre az ellenkezését) Fáj még? BODZA (fölül) Várj csak. Érdekes, mintha elmúlt volna, (föláll) Érdekes, így se érzem már. (örömében körbesiet) BODZÁNÉ És én? meg se köszönöd, hogy meggyógyítottalak? Gyere már ide, te maf laságom! BODZA (mintha nem hallaná, keres valamit, végre megtalálja a trombitáját, szájához illeszti) BODZÁNÉ Gyere, béküljünk ki, gyöngyvirágom! ! BODZA (gúnyosan belefúj a trombitába) BODZÁNÉ Bodza, nem akartam én neked semmi rosszat. BODZA (hosszan válaszol a trombitán, mintha valami kacskaringós káromkodást mondana) BODZÁNÉ Mindig csak a tied voltam, és a tied maradok, ne tartsál hát, édes párom, velem tovább haragot! BODZA (hosszú, majd szaggatott, keserves, trombita-recsegésekkel oldja magában bánatát, majd leteszi a trombitát és átöleli a feleségét) BODZÁNÉ Végre, csakhogy elfelejtesz mindenféle butaságot. Olyan utálatos tudsz leenni, ha én egyszer véletlenül megfeledkezek a jónevelésről. De most már mindig szeressük egymást, jó? Bodzának nincs ideje válaszolni: az enyelgő párt meglöki Kék Angyal és Fekete Angyal, a kerítést cipelik a szín elejére. Bodza és Bodzáné megnémulva nézi, hogy állítják le és rögzítik a kerítés egy-egy oszlopát. Vállalkozó úr szótlan mozdulatokkal irányítja a munkát. BODZA (feleségének) Ezek mit akarnak? BODZÁNÉ A tornyot védik vele. BODZA Nem! Itt valami disznóság készül. (elengedi Bodzánét, odamegy Vállalkozó úrhoz) Ez alkuszegés! Erre a kerítésre itt semmi szükség! KÉK ANGYAL és FEKETE ANGYAL Ez nem önre tartozik, Bodza úr! Kerítés nélkül az erkölcs meglazul. VÁLLALKOZÓ ÜR Azt ajánlom, maradjon csöndben, míg jó dolga van. Maga már eljátszotta a kisded játékait. Jobb ha behúzza a fülét-farkát és hazakullog a különben bájos feleségéhez. BODZA (közelebb lép hozzá) Erre a kerítésre itt semmi szükség. Vitesse visz- sza, ahonnan elhozták. VÁLLALKOZÓ ÜR Fogja már be a száját, ne avatkozzon a más dolgába. BODZA (Egészen az arcába mondja) Más dolga? Itt minden az enyém, ha jól emlékszem. VÁLLALKOZÓ ŰR (gúnyosan nevetve) De bizony nagyon rosszul emlékszik. Embereimmel mi itt új telepet alapítottunk. Még az se biztos, hogy ilyen izgága tökfejekre igényt tartunk, mint maga. BODZA Micsoda? Te akarsz engem innen elkergetni, te szarházi jöttment! (ráveti magát, dulakodnak) KÉK ANGYAL és FEKETE ANGYAL (otthagyják a kerítést, majd harci riadót fújnak trombitájukon, aztán leteperik Bodzát, hasára térdelnek. Vállalkozó úr Bodzánéhoz lép, onnan nézi a műveletet) BODZÁNÉ Az uram mindig bajba keveri magát azzal a nagy szájával. VÁLLALKOZÓ ŰR De azt hiszem, most utoljára. Nem lesz többé alkalma erőszakoskodni. BODZA Esküszöm, csak még egyszer mozdíthasam meg a két kezem, szétverem az egész berendezést. Mindenkit megölök, aki utamba áll. VÁLLALKOZÓ ŰR Legjobb lesz megelőzni minden további vérontást, rongálást és kárt. Te (Fekete Angyalra mutat) lefogod, mi addig elegáns ketrecet csinálunk a mi kedves Bodza barátunknak. Ugye nincs ellene kifogása? BODZA Tiltakozom! Ehhez nincsen joguk. Azonnal eresszenek szabadon! 19
