Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Lőrinczy Huba: A kisember kálváriája (Barota Mihály: Ház a Mosonyi utcában) (kritika)
zetéstől, modernebb, összetettebb struktúrát kíván teremteni, megsejtvén: adekvátabb tükre a kizökkent időnek, hőse felbolydult életének egy szabdalt, ide-oda váltó kompozíoió. A szándék ígéretes, a kivitelezés gyarlóbb. A nézőpontok, helyszínek, idősíkok gyakori cseréjét inkább véljük mesterkéltnek, önkényesnek avagy szeszélyesnek, semmint indokoltnak, egyedül lehetségesnek, sőt, szükségszerűnek. A részletekből nem áll össze szerves egész, s ia struktúra repedései is jelzik: nincs a könyvnek kiérlelt koncepciója, s hiányzik belőle — Barta János szavával — az egységes esztétikai átformáltság. Bármi paradoxul hangzik is ezek után: e műben — meggyőződésünk szerint — egy kitűnő kisregény nyersanyaga rejlik. Bírálatunk címzettje pedig nem is annyira Barota Mihály, mint a könyvet így, ebben a formában útjára bocsájtó szerkesztő, Sántha Ferenc. Az ő kötelessége lett volna, hogy fölismerje, mily lehetőségek lapulnak a történetben, s hogy kiadós műhelybeszélgetések során a szerzőt anyagának jóval alaposabb megmunkálására ösztönözze. Ügyelnie kellett volna a szöveg egészére csakúgy, mint legapróbb részleteire, kigyomlálván belőle pl. a némelykor feltűnő (anakronizmusokat („neo- avantgárd”-ról [10.] aligha vitázhattak az ötvenes évek végének börtönkórházában, lévén, hogy ez az irányzat csak a hatvanas esztendőkben indult útjára, s az „empátia” [111.] is sokkal inkább napjaink divatszava, mintsem a regény ábrázolta időké...), egyszóval: vállalnia kellett volna a felelős szerkesztői státussal járó felelősséget! Nem válik díszére, hogy ezt elmulasztotta. Többször előfordult már az irodalom történetében, hogy egy-egy művet szerzője átdolgozott. Korántsem alantas vállalkozás ez, ha a nagyobb esztétikai érték s vele együtt a maradandóság a tét. A felelős szerkesztő helyett, megkésve bár, de tán még nem későn — erre szeretnők rábeszélni Barota Mihályt! Megérné a fáradságot. (Magvető Könyvkiadó, 1989) 191
