Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)
Kényelmesen elnyújtóznak mind a hárman, ugyanezt teszi összetapadva Bodza és Bodzáné is, majd kis eltéréssel talpra- ugranak mindnyájan, megszokott, ismétlődő mozdulatokkal. BODZA (csavarint a keréken, rácsap a csőre) Idefigyelj! Ez a Vállalkozó úr vagy hogy hívják, nagyon emlékeztet engem valakire. Épepn olyan, mintha már láttam volna valahol. BODZÁNÉ (csavarint a keréken, rácsap kétszer a csőre) Hol a mennydörgős ménkűbe láttad volna? A telken nem járhatott. BODZA (megáll a kezében az ennivaló) A telken...? De hát jó, hogy mondod ... hiszen a tulajnak voltak ilyen mozdulatai, ilyen finom úriasak... még az arca is, mikor beszélt. Mindig mondtam neked, hogy a tulaj állati okos volt. Ez is olyan nagyon okos. BODZÁNÉ (enni kezd, mintha mit se hallott volna) Marhaság, képzelődsz, ha ő lenne a tulaj, akkor nem kujtorogna itt. A tulajnak nem voltak ilyen fogdmegei se. Vagy voltak? BODZA Nem, igazad van, nem voltak. Biztos melléfogok. Csak néha olyan furcsán kalimpál itt az ütő bennem. A fene tudja, mi ez. BODZÁNÉ (gúnyosan nevet és ugrál) A Bodza nagy lelke! Csak ne bizzál te ebben a Vállalkozóban annyira. Hallgass rám, nem jóra akar ez itt vállalkozni. VÁLLALKOZÓ ÜR (határozott, mintha kicserélték volna, szorosan a nyomában Kék Angyal és Fekete Angyal) Hogy megy a munka, hogy megy a munka, Bodza úr? Látom, derekasan megdolgozik a mindennapi kenyérért. De vajon érdemes-e mindig ugyanazt csinálni, körbejárni mint a nyomtató ló? Gondolom, magának is világos, hogy nem érdemes? Mi volna, hogyha kicsit besegítenénk a munkába? Na, nem vennénk el a kenyerét, a kézi együttműködésre nem gondolok. De hát egy-két ötlet azért eszembe jutott, mióta tökéletes békességben itt a vendégszeretetüket élvezzük. (Bodzáné felé tesz egy könnyed mozdulatot) BODZÁNÉ (gúnyosan viszonozza a gesztust) Kellemes ingyenélőkre találtunk magukban. Nem vétenek a légynek se. BODZA Aszony, ez már sok a Vállalkozó úrral szemben. Egyszer legyen neked is csuti. KÉK ANGYAL és FEKETE ANGYAL (húzkodják Bodzánét, aki dühösen rugdalja őket) Minket ne sértegessen senki, ha csak nem akar ráfizetni! VÁLLALKOZÓ ŰR (védelmébe veszi az asszonyt) Micsoda udvariatlanság, hálátlan szolgák! Meg ne lássak még egyszer ilyesmit. A mi kiváló Bodzánénknak igenis igaza van. Eddig nem vettük ki részünket a munka nehezebbik részéből, mert az evés, alvás, beszélgetés csak a könnyebbik része; de mostantól kezdve, ha Bodza úr is úgy akarja, minden másként lesz. BODZA Ügy bízok az úrban, mint a saját két kezemben. BODZÁNÉ (befogja a száját) Lassabban a testtel, Bodza. Előbb halljuk az üzleti ajánlatot. KÉK ANGYAL és FEKETE ANGYAL (le-föl járva, és ütemesen hajlongva) Lebontjuk ezt az ócska kócerájt s csinálunk egy óriás masinát, nem lesz se kalapács, se cső, se rossz kerék; egy-két ügyes gomb épp elég. VÁLLALKOZÓ ŰR Hát persze, korántsem ilyen egyszerű a dolog: nagyon is pontosan meg kell terveznünk minden kis csavart, fogaskereket. De az tény, hogyha igyekszünk és rám hallgat, Bodza úr, itt hamarosan minden magától forog, maguktól készülnek a gépek, egyik gép a másikat állítja elő, nekünk csak a szép elgondolások, tervezgetések jutnak. Érti, mire gondolok? Látta már a tengert? Befogjuk még a tengervíz mozgását is a munkába. BODZA Érteni értem, csak azt nem tudom, hogy akkor mire megyünk az egészszel? Az asszony meg én nem is dolgozhatunk többet, vagy ingyen adják az ennivalót, a ruhát, lakást? KÉK ANGYAL és FEKETE ANGYAL Bodza úr, ne féltse eleségét, inkább a feleségét! VÁLLALKOZÓ ŰR Szó sincs ilyesmiről. A vállalkozás közös lesz; éppenhogy közös alapon csinálunk mindent. Legföljebb annyi lesz a különbség köztünk, hogy én tervezek, maguk pedig megcsinálják, amit ajánlok, kiszámítok. BODZÁNÉ És kié lesz ez az egész? 16