Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)
sért. Remélem, nem felejtik el, amit még mondani akartak egymásnak. Ilyen szép pár, egész biztosan udvarolt a feleségének ...? BODZA (az izgalomtól rekedten) Bo-bod- za vagyok. BODZÁNÉ (előrelép egyet a látogatók felé) Igen, ő Bodza, én meg a felesége. Ezek tények. A férjem azt szokta mondani, „Bodza vagyok, nem hazudok”. Lehet adni a szavára. VÁLLALKOZÓ ÜR (könnyed meghajlással) Akárcsak az enyémre, (két emberének) Na, legények, mutatkozzatok be szépen.! KÉK ANGYAL FEKETE ANGYAL (együtt) Bemutatjuk Vállalkozó urat. ö mindenütt mindenre vállalkozik. Megbízható a végsőkig, aki vele szövetkezik, soha ügyet el nem veszít. BODZA (körülnéz a berendezésen, majd a felesége tekintetét keresi) Nekünk itt mindenünk megvan. BODZÁNÉ Nem szorulunk senkire. Csak dolgozunk és megvagyunk. VÁLLALKOZÓ ŰR És szeretik egymást. BODZÁNÉ összeszoktunk. VÁLLALKOZÓ ŰR Nem csodálom, ha Bodza úr — ugye, jól mondom? — boldog egy ilyen szép ... BODZÁNÉ (szinte táncol a gyönyörűségtől, hogy bókolnak neki) Egyszerű asz- szony vagyok, kérem. A férjemnek mindegy, szép vagyok-e, nem-e. Ügy szeret, ahogy vagyok. VÁLLALKOZÓ ŰR Mondom, nem csodálom, hogy Bodza úr minden napja szüreti mulatság, egy ilyen gyönyörű feleséggel. Sokfelé jártam, de még ilyen csodálatraméltó arcot, alakot... Mondja, miért nem énekel, táncol? Én a maga helyében ... (elragadtatott pillantásokkal méregeti Bodzánét) BODZÁNÉ (boldogan mosolyog vissza rá, illegeti magát) Jaj, hát miért nem jönnek beljebb az urak?! Tessék, érezzék itthon magukat. VÁLLALKOZÓ ŰR (mielőtt megmozdulna, kérdően néz Bodzára, két embere megragadja a ládákat) KÉK ANGYAL FEKETE ANGYAL (együtt) Bodza úr, Bodza úr, hát most befogad-e, mikor az egyik szárnyunk kék, a másik fekete? BODZA Megtiszteltetés, ha vendégül láthatok ilyen világjáró embert, Vállalkozó úr. Jöjjenek csak. Maradjanak, amíg jólesik. VÁLLALKOZÓ ÜR Egyedül csak a fáradtság a mentségünk, hogy így betolakodunk. KÉK ANGYAL FEKETE ANGYAL Nem törnénk be így pofátlanul a házba, ha főnökünknek nem fájna a lába. De olyan régen járja már az utakat, hogy tovább menni semmi kedve se maradt. BODZÁNÉ Csak nem sértenek meg azzal, hogy visszautasítják szegényes kis hajlékunkat. Vállalkozó úr, Kék angyal és Fekete angyal beljebb lép, a kerék felé mennek, ahol az ennivaló van, leteszik a ládákat, leülnek és se szó, se beszéd, enni kezdenek. BODZA (kissé elhűlve, de lelkesen) Ez az, mindjárt könnyebben érzik magukat, ha esznek egy kicsit. BODZÁNÉ Mi az, hogy kicsit? Amennyi jólesik, Vállalkozó úr. (egymásra mosolyognak) BODZA Ügy értettem én is, hogy egyenek csak kedvük szerint. KÉK ANGYAL FEKETE ANGYAL (jókat húznak a fiaskóból) Nem ismerek boldogabb pillanatot, mint mikor potyára nyakalhatok. VÁLLALKOZÓ ŰR Kaphatnék egy poharat? (Bodzánéra néz) BODZÁNÉ (poharat ad neki, kezük ösz- szeér, Vállalkozó úr észrevétlenül megszorítja Bodzáné kezét) Jaj, milyen figyelmetlen is vagyok. VÁLLALKOZÓ ŰR (iszik) Egészségükre! Asszonyom, uram, hadd adjam most az álomnak magam! BODZÁNÉ (megmutatja, hol pihenhetnek le a vendégek) BODZA (tiszteletteljes tartással meghajol) Vállalkozó úr, Kék angyal és Fekete angyal fáradt, lassú mozdulatokkal lefekszik a kijelölt helyen, majd frissen, egykettőre fölkel, Vállalkozó úr Bodzáékhoz megy, akik összebújva feküdtek le és szintén most kelnek. Kék Angyal és Fekete Angyal a másik helyiségben marad. KÉK ANGYAL Csak múlnak itt a napok és még mindig nem csináltunk semmit. 14
