Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)
rítést bármi más célra fölhasználjuk. Mit gondolsz, azt mondja, lebontanád a kerítésemet? Akkor akár el is tulajdoníthatnád tőlem a telket. Kerítés nélkül nincs tulajdonjog, az mondja, ne merj hozzányúlni ahhoz a kerítéshez. Az a kerítés szent! A kerítés szent, érted, asz- szony? BODZÁNÉ (egymás után tördeli le a léceket a kerítésről) Ha szent, akkor legalább a tyúklétra is szent lesz, amit belőle csinálunk. (Bodza rémülten mered rá) Sej, Bodza, Bodza, mért vagy úgy betojva? Nincs visszaút, megcsináljuk a kerítésből a létrát, hogy ehessünk, hogy élhessünk, hogy szerethessük egymást. Érted, Bodza? Azért rázzuk át ilyen egyszerűen a tulajt, mert szeretjük egymást. BODZA Szeretjük egy-egymást, tehát csinálunk tyúklétrát. Tyúklétrát szögei a Bodza hogy a vadalmát lehozza. (kiszed egy kerítésoszlopot, keresztben léceket szögei rá, de amikor Bodzáné rálép, hogy kipróbálja, a legtöbb léc leválik az oszlopról) BODZÁNÉ Még szögelni se tudsz, Bodza. Két szöget kell verni minden lécbe, érted ? BODZA (szétszedi az egészet, másik oszlopot vesz ki a kerítésből, a két oszlopot egymáshoz illeszti, hogy elég hosszú legyen, a léceket odaszögeli, kötéllel is átköti) Na, most mássz föl, most eléred a dinnyét. BODZÁNÉ (elindul a létrán, feleúton a lécek megint letörnek, Bodzáné lebukfencezik Bodza nyakába, aki a létrát tartja) Jaj, az istenedet! Hát milyen létrát csinálsz te nekem? Persze, azt akarod, hogy kitörjem a nyakam és akkor egyedül ehetsz meg mindent. BODZA Vigyázz csak, most már sikerülni fog. Még egy szöget kell beleverni. (újra végigszögeli a hosszúra sikerült létrát, föltartja, a vége a kosárig ér) Most, usgyi neki! Föl, föl, te rabja a dinnyének! BODZÁNÉ (nagy óvatosan fölmászik a létrán, a fokai csúszkálnak, félrebillennek, de végül is fönt van, leakasztja a kosarat, jön lefelé. Bodza hősiesen tartja a létrát. Az utolsó előtti fok megint letörik Bodzáné talpa alatt, de ő ügyesen leugrik a földre, kezében a kosárrral) BODZA (eldobja az ócska tyúklétrát, de aztán észbekap és minden darabot visz- szailleszt a kerítésbe) BODZÁNÉ (leül, lába közé veszi a kosarat és zabálni kezd, Bodzáról nem vesz tudomást, az egész világ megszűnt a számára, tömi magába a képzeletbeli diny- nyét, körtét, szőlőt, káposztát, míg férje hátba nem veri) BODZA (arcába mondja Bodzánénak, aki a hátbaverést sem érzi meg) Hé-hé, és velem mi lesz? Nekem nem is hagysz? BODZÁNÉ (végre csodálkozva fölnéz, teli szájjal) Kicsoda maga? BODZA Én én vagyok, de te egy evőgép vagy, azt látom. Nekem is adj egy diny- nyét. BODZÁNÉ (kivesz egy kisebb dinnyét a kosárból) Csak óvatosan, Bodza, tudom, milyen kényes a gyomrod, semmi kedvem a nyafogásod hallgatni! BODZA (sityakját elhajítva, enni kezd, szó nélkül nyelik a gyümölcsöt, zöldséget mind a ketten) BODZÁNÉ (végre abbahagyja az evést, hanyattdől a földön, Bodza hamarosan követi példáját, szó nélkül fekszenek, emésztenek) BODZAA (hirtelen fölül, majd fölug- rik) Hallottad ezt? BODZÁNÉ (szintén fölül) Mit? Nem hallok én semmit. Jóllaktam, nem hallok semmit. Most már a gyomrom korgása se zavar. BODZA (rángatja) Kelj föl, meneküljünk! Mondtam neked, hogy a kerítésen túl úgy élhetnénk, mint a galambok. Tudom, ho-hogy mindenünk megvolna. Még most se késő. Meneküljünk! BODZÁNÉ (föláll) Menekülni, de minek? És főleg: hova az istennyilába? Oda (átmutat a kerítésen), ahol minden idegen? Soha! BODZA (dermedten hallgatózik, jobbra- balra megy, fülét a földre nyomja) Szóval nem hallasz semmit? BODZÁNÉ Nem, mit kellene hallanom? BODZA Mintha valaki jött volna nehéz léptekkel. Itt jár-kel a tulaj, csak nem látjuk. BODZÁNÉ Kis marhám, nincs itt senki, csak én. BODZA De-de biz-biztos vagy ebben? BODZÁNÉ Biztos, biztos. Vagy talán nem örülsz, hogy végre jóllaktunk és 10
