Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 12. szám - Deák Péter-Medvigy Gábor: ...úgy, ahogy volt (filmforgatókönyv)

nek. Itt a kivégzőosztag várt ránk. Épp a Hebe utcán voltunk, a katolikus templom hátánál, ahol mindannyian megszöktünk. Én ugrottam ki utolsónak.

Ott találkoztam egy barátommal, aki ügyvéd volt. Kértem, adjon 100 lejt, holnapig. A másik férfi nekem ugrott, megcsókolt, ő is úgy tudta, hogy halott vagyok. Mert eltűntnek nyilvánítottak. A munkahelyemet is értesítették már csütörtökön, hogy meghaltam. Ne várjanak rám.

Hazaértem, a feleségem keresésemre indult, mert már szerdától kezdték a fogdából elbocsátani az embereket. Csak minket nem. Ezt a 24-et, akiket a securitate fogdájában tartottak. Én a törvényszék mellett lakom — hallottam, hogy skandálják: ,A doktort! A doktort! Hol van a Taut doktor?” Amikor áthaladtam egy kordonon, igazoltattak. A televízió is ott volt már akkor. Hívtak, mondtam, közöljék, hogy megjöttem, legyenek nyugodtak, nem haltam meg. Megszabadultam. Megsegített az Isten és további napokat adott. Kértem Istent, újra segítsen, adjon egészséget, hogy végre bujám.

JINGA CONSTANTIN bölcsészhallgató

Péntek volt, december 15-én. Azt hallottam, hogy csak egy tüntetés folyik egy magyar lelkész ügyében, aki nem akarja a parókiát elhagyni. Tőkés Lászlóról volt szó. Szombaton 16-án otthon voltam, és úgy 11 óra körül felhívott a barátnőm. Azt mondta, hogy gyere gyorsan a városba, mert eljött a nagy pillanat, amikor Ceausescu megbukik. Megpróbáltam elmenni otthonról, de nem sikerült. Megfogtak a szüleim, amikor épp ki akartam menni a házból, és megakadályozták, hogy elmenjek.

December 17-én, szolgálatban voltam a kar étkezdéjében. Amint az étkezde felé mentem gyalog a központon át, beugrottam a gyermekkórházba. Ott dolgozott a barátnőm, kicsit elbeszél1033