Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 12. szám - Deák Péter-Medvigy Gábor: ...úgy, ahogy volt (filmforgatókönyv)

kezeimet, és az ég felé fordulva mondtam: „Atyám, vedd el tőlem ezt a keserű pohárt!” Ezt mondta Jézus, amikor keresztre feszítették. „Aáá, elfelej­tetted, mit ír a Biblia? Add meg Cézárnak, ami a Cézáré!” „Ezredes úr, túl sokat adtunk már a Cézárnak!” Ettől a pillanattól Isten mintha elvette volna erejét. Egy ujjal sem nyúlt hozzám. Azt kérdezte, van-e otthon telefonom. Igen. Van-e valaki otthon ilyenkor? Igen, a feleségem. És a gyerekek. Hogy hívják a feleségedet? Angela. Mit dolgozik? Szintén orvos. A telefonhoz ment és tárcsázott. Válaszolt a feleségem, és akkor tudtam meg, mi a neve a pribéknek. Bemutatkozott: kérdezi „Taut doktor elvtársnő?” „Igen.” „Itt Arde- leanu ezredes, a BM Főfelügyelőségétől.” Utólag tudtam meg, hogy a BM bűnügyi szolgálatának főnöke volt. Szóval ez volt 20-án. Szerdán. A feleségem meséli, hogy reggel fél nyolckor bejött, de a BM alkalmazottai nem ismerték ezt a pasast. Az egyik mondja, hogy talán a bukarestiek közül való. Volt itt egy Bukarestből érkezett brigád, hallottam, volt köztük hét tábornok is. Mostanáig ugyan csak hatot emlegettek. A tárgya­lásokon. Megmondom én mindjárt a hetediket. Nyolc órakor felhívták a feleségemet, és meg­kérdezték tőle, hogy van a félje. „írja az emlék­iratait?” Akkor szembesítették minden megelőző adattal és dátummal, ahol voltam, amit csináltam satöbbi. Miért? Mert ezek előtt volt egy dossziém, amit egy kéziratom miatt állítottak össze, egy dolgozat kézirata miatt, még 1979-80-ban. Mikor megtudták e dosszié létezését, egyenest a temesvári forradalom vezetőjének tekintettek. Ezért ítéltek halálra. Amikor elment a feleségem, újra elővettek engem. A kihallgatáson - bilinccsel a kezeimen - az irodában volt egy pasas. Megis­mertem, Ilié Ceausescu tábornok volt. Köszöntem neki, és ez az állat, mert nem lehet embernek nevezni, ököllel gyomorba vágott, amikor az a bizonyos Ardeleanu bemutatott. Rögtön belépés­kor. Gyomron vágott és kiment. E pillanatban, amikor a milicista, aki az irodába hozott, levette 1031

Next

/
Oldalképek
Tartalom