Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Kánor Lajos: Hamlet-történet, Kolozsvár (tanulmány)

e levéltöredékhez ugyancsak figyelemre méltó kommentárt fűz: „Odaillőnek gondolja tehát [Kazinczy] a 90-es évek kezdő napjai hangulatához a hamleti tépelődést a cselekvés határain belül, midőn a megfontolás gyávát csinál az emberekből és az elszántság természetes színét a gondolat halványra betegíti. A bizonytalanság emez aggályos perceihez találónak tudja Hamlet atyjának tettre serkentő szellemét is. Mintha tétovázó hazájának e végül cselekvő Hamlettel példát akarna mutatni arra, hogy a megoldásra megért események tragikus kényszere elől nem lehet, nem szabad kitérni.”11 Ismeretes, hogy Kazinczy készítette az első magyar Hamlet-i fordítást, prózában, Schröder német nyelvű (Bécsben is játszott) átdolgozása alapján. A szöveg 1790-ben kinyomatott, s a színjátszásnak oly nagy nevelő, nemzet-csinosító szerepet szánt fordító reményei szerint Kelemen Lászlóéknak kellett volna még az évben bemutatniuk, Pesten. Aranka Györgyhöz, a Magyar Nyelvmívelő Társaság szervezőjéhez, Erdélybe címzett levelében Kazinczy még abban a hitben van (1790. november 2-án), hogy „Eddig Hamletet el is játszották talám. De Hamlet előtt, hogy hozzá szokjanak a teátrumhoz, két darabot játszanak próbául”.12 A pesti bemutató azonban elmaradt. Van olyan utókori vélemény, miszerint a Kazinczy-(Schrőder-)féle Hamlet elmaradása nem jelentett súlyos veszteséget a magyar művelődés számára13 — a kolozsvári példa azonban (immár nem negatívban) másképp tanúskodik.

Arankáék „nyelvmívelő” kezdeménye, amelynek fontos alkotóeleme volt a nemzeti színjátszás megteremtése, szerencsésen találkozott a Tordatúrról származó Fejér testvérek 1792-es színháznyitó kérelmével, különösen pedig Kótsi Patkó János színésziszínházszervezői ambíciójával, tehetségével. Az első valódi színészeknek a kolozsvári Református Kollégium, illetve - Kótsi Patkónak, katonai pályán indulva - a külföld volt nevelő iskolájuk. Valamennyiükre érvényes azonban a színháztörténész Ferenczi Zoltán jellemzése: „Ok hazafiak voltak nem komédiások; a mulattatás másodrendű céljuk volt.”14 Az elsőrendű az, amit Aranka György így jelölt meg: „a nemzeti nyelv gyarapítása és pallérozása”.15 Az 1792. év végén - a közelmúltig úgy tartották számon, hogy november 11-én, az újabb kutatások szerint december 17-én — a terv valósággá vált: a kolozsvári Szén (később Jókai, ma Napoca) utcában, a Rhédey-ház báltermében Kótsi Patkó János kimondja az első magyar szót a Köleséry vagy a titkos ellenkezés című darabban16. Innen számíthatjuk a kolozsvári állandó magyar színjátszás első hőskorszakát, amelyben Kótsi Patkó és társulata, illetve az őket támogató helybeli közönség, a nagy mecénás, Wesselényi Miklós báró (az „árvízi hajós” apja) lerakja az alapokat, és legyőzve sok-sok akadályt, fenntartja a nemzeti műveltség eszményét — korántsem zárkózva el az európai eszmeáramlatoktól, színházi törekvésektől.

Az ilyen szellemű színházteremtésnek máig ható példája a kolozsvári Shakes- peare-kultusz, ezen belül pedig a történelmi tanulságokat hordozó erdélyi Hamlet- történet, 1793-tól 1987-ig. (És tovább?) Janovics, aki színészként és színházszervezőként részese, alakítója volt e nemes kultusznak (amely a legkevésbé sem volt „személyi”, és nem vált üres szertartássá17, természetesen kiemeli tanulmányaiban, emlékezéseiben a kolozsvári Shakespeare-vonatkozásokat, mások elé, fölé helyezi őket. „Az erdélyi magyar színészet Kótsi Patkó irányítása mellett e legnemesebb nyomokra lépett: a Shakespeare-kultusz nyomaira. Ebben a korban erre nincs példa más nemzetek művelődés-történetében.”16 (Annál döbbenetesebb, nevetségesebb alegújabbkori, visszamenőleges kisajátítási kísérlet - egy román művelődéstörténeti dolgozatban -, a tudomány álarcában.19) Am ha e sorok fogalmazóját még elfogultsággal gyanúsíthatjuk, Bayer Józsefet, a budapesti akadémikus-színháztörténészt nem érheti ilyen vád. Márpedig 6 íija tudós könyvében: „A Shakespeare-kultusz Erdélyen át kerül hozzánk, mert ott az állandóbb szervezetű színészet komolyabb célok, magasabb feladatok szolgálatába szegődhetik.”20 És ugyanitt találkozunk a kérdés irodalmi oldalával, hasonló beállításban: „Figyelemreméltó jelenség - olvassuk Bayer monográfiájában, hogy amiként a színpadi Shakespeare-kultusz a XVIII. évszázad végén és a XIX. elején Erdélyből hatol Magyarország felé, azonképpen e mozgalomnak legjelen977