Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Jókai Anna: Szegény Sudár Anna (Erdélyi naplórészlet)
Ha nem látom — egyszerűen nem hiszem el. Hogy itt emberek élnek. A sosem-nyitható fekete ablakok mögött. A gyerekek fekete fűben játszanak. Az Űjtelep — ahol a lakást ajánlották — fél éve még piros volt. Most foltos, ahogy a bentlakók igyekeznek egy-egy saját részt sziszifuszi munkával naponta megtisztítani. Mintha vérezne a korom. Nincs ég, nincs nap, csak egy fekete fátyol mögött bepenészlett citrom-karika. Balázst a kocsiból ki se engedte az anyja. Nehogy beszívjon valami fertőzést, a betegség után. De nem is volt a gyereknek kedve kiszállni. Azt mondta megtisztítani. Mintha vérezne a korom. Nincs ég, nincs nap, csak egy fekete be? Hogy ide jöjjünk kirándulni?!” Kálmi diadalmas-keserűen mutogatott körbe, s mint a papagáj, ismételte: „Tessék. Tessék. De ti kétségbevonjátok az én szavamat. Tessék választani!” Ö, igen. Jól ki van ez fundálva. Az egyik nyitott kapu előtt láttunk egy csecsemőt: gyerekkocsiban, nyakig be- pólyálva, fekete tüllkendő alatt. Halkan sirdogált. Odaléptem, ringattam egyet a kocsin — a fekete tüllkendő valójában fehér volt, s a kötött sapka is reggel még heroikusán, patyolatosan fehér lehetett. Bekukkantottam az arcocskájára, hát a tátogó szájacskája a szárazságtól egy kissé kicserepesedve ... és irtózatos ... mintha fekete legyek ülnék a szájnyílást körbe. A párnácskáján pedig szürke nyál csillogott. Majdnem rosszul lettem — legszívesebben fölpakoltam volna ezt a csecsemőt, s el innen, el. .. Kálmus nyugtatott: bizonyára őslakosok, megszokták, akklimatizálódott a szervezet. Micsoda gyalázat! Micsoda ember-alatti, infernális élet! Kálmus azt mondja, nem ez az egyetlen hely Erdélyben. Például a Téglagyár Vajdahunyadon. Az a különbség, hogy ott meg minden rozsdavörös. És az a fajta por még szúrósabb. Talán ha a sarkamra állnék, hisztériáznék, fenyegetőznék, s Bábust is bevonnám a konspirációba, el tudnám érni, hogy mégse Bukarestbe ... hanem ide. Talán. Hiszen itt még laknak magyarok. És magyar iskola is van. Ez kétségtelen. De vállalhat-e normális ember ekkora felelősséget, akár Isten, akár szeretett családja előtt? Hogy viszatartja őket — erre ... ? Mielőtt elváltunk — tudom, Kálmi a szavamat leste — meg is mondtam nekik: itt nem két munkahely között kell választani. Itt a tét: a gyors, szennyezett pusztulás, vagy az akármilyen, de egy darabig mégiscsak élet. . . Vigyék el a gyereket, menjenek hát, mielőtt kényszerrel lerendelik a Koromgyárba. Nincs mit tenni. Jól ki van ez fundálva. JÓL KI VAN EZ FUNDÁLVA. Balázska kérdezte: „Mami, jövő vasárnap te vagy a soros? Hozzád mehetek?” — Nem ígértem meg határozottan. Ha úgy adódik — természetesen. 296
