Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos levelezéséből

s a részletkülönbségek onnan adódnak, hogy közös forrásaink és szempontja­ink érvényesítésében ki melyik irányban, s milyen távolságra haladt előre. Béla ennek a levélnek csak az előzetes jegyzeteit látta. (A fogalmazásom komisz, a gép komisz: ismételt elnézését kérem.) Tehát: 1) a tudattól független tudat teóriája 2) a csomó-pont teória 3) etikai agnoszt.icizmus 4) a krisztológia etikai-esztétikai embertörténelmi értékelése. A négy pont által futólag jelzett elgondolásának mérsékelt irracionalizmu­sával épp úgy szembenállunk, mint radikális agnoszticizmusával. Mindazokat a szellemi törekvéseket és argumentumokat, amelyek irracionalisztikus érté­kelésre csábították legjelentékenyebb, legrealisztikusabb és legenergikusabb gondolkodóinkat — feloldottaknak érezzük és tudjuk! A feloldás ugyanabban a történelmi folyamatban jött létre, mint maguk a problémák. (A magunk fel­adatát egyrészt ezeknek a problémáknak és megoldásoknak elvi közös neve­zőre hozásában és kezelhetővé-tételében látjuk.) A négy pont pozitív mozzanataiban úgy érezzük, hogy már teljesen kö­zös forrásokból táplálkozunk. Csak az elsőre térek ki, amelyik az egész hely­zet sarkpontjának tűnik előttem. (Természetesen az irracionális gyökérszálak itt is jelenlevő hatását most zárójelbe tesszük.) Miben és hogyan nyilvánul meg az egész elgondolásnak sarkpontszerű el­mozdító ereje? I: a tudattól független tudat mélyén kritikai és analitikus tétele a marxi filozófia alapaxiómáit érinti és ezáltal nagyon kényelmetlenné teszi a közér­zetét mindazoknak, akik megszokták, hogy mindig ők hivatkozhassanak arra, hogy a másik az, aki az alapkérdések elől kitér. II: mint ahogy ön rögtön felhívta rá a figyelmet, a lét-tudat kapcsola­ton belül a lét primátusának gondolatát ön radikálisabban képviseli. Nem várt irányból betörő kritika. Ill: a polemikus helyzettől függetlenül is mindig a legélőbb, leghatéko­nyabb logikai fordulat: a gondolat önmagára való alkalmazása! Ez történt! IV: at. f. t. gondolata: a tudat létszerűségének és szakadékosságának is önkénytelen és tudatos kifejezése is, tehát a gondolat dialektikus karakteré­nek megnyilatkozása! Az elgondolás egyik legpozitívabb értéke és lehetősége, és újból polémikusán mozdító erejű: a létezés ellentmondásos szerkezetét egy általuk ismeretlen mélypontján világítja meg. V: az elgondolás európai és világjelentőségét az adja, hogy exisztencializ- mus, marxizmus és művészetbölcselet közös alapkérdéseit bolygatja meg. (Ezért sürgettük évek óta, még a végső lecsiszolás előtt is az ön megnyilatko­zását !) VI: munkára és gondolkodásra fogja kényszeríteni a rutin-hívők és ru­tin-kritikusok eltespedt seregét. Pontosabban majd személyesen Zengővárkonyban és Budapesten. Addig is üdvözlettel és igaz tisztelettel híve: Szabó Lajos” 947

Next

/
Oldalképek
Tartalom