Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Kotányi Attila: Szabó Lajos képíró dialektikája (megszelidíthető-e a dialektika, vagy legalább leszoktatható-e a táncról?) (álinterjú-töredék)

Ki hinné el neki, hogy nem tudta volna megértetni magát? Azonban óriási konvenció-mennyiséghez való alkalmazkodás az ára még annak is, ha valakinek sikerül magát olyan tömören, gyökeresen, fordulatosán, olyan meglepő eleganciával, józan, mégis táltos emelkedettséggel megértetni, mint az Szabó Lajosnak sikerült „diskurzusaival, leveleivel, írásaival és jegyzeteivel.” Ennek a konvencionalitásnak a felmondása a felszabadító a Zen-ben is. Sokan azt hiszik ugyan, hogy az egész Zen csak ez, vagyis minden érthetőség és konven- cionalitás felmondása. Az viszont igaz, hogy ez a felmondás az ember igen fontos — mondhatni: alapmozdulata.

*

Itt egy gesztus (mudra) gazdagságáról, a jelszerű,11 a pontszerű, elvben felülmúlhatatlan kifejezés-gazdagságáról, arról a lehetőségről van szó, amelyről Sz.

L. legkedveltebb, legtöbbre értékelt elődje — persze Vajda mellett — Kan- dinszky ezt mondta: „Ez a leggazdagabb dimenzió.” Ezt tanította is Kandin- szky.

*

Guy Debord: „la richesse d’un geste!” Lándzsa, golyó, csók.

*

Drasztikus hasonlatom még „képzőművészetibb” szociológiai vetülete: a nincstelen proletár és színesbőrű gettólakók százezrei fújják spray-pléhdobozos fecskendővel utcák, villamosmegállók és földalattik falaira jeleiket, szenvedés-figuráikat, extázis-híreiket. Önmaguk kifejezésének szomjúságerotikájától, valamint alkoholtól és szintetikus kábítószerektől hajtva. Graffiti a jelek neve, falramázoltságuk miatt.

*

A gesztus koncentrált képsorozat, amely táncosán, röviden olyan erőt ad a kifejező nyelvnek, hogy kedvéért nagy televíziós társaságok külön video-clips- forgató ateliét tartanak fenn (a legbusásabban fizetett a brazíliai: költség nem számít). Ez a rövid képsor olyan megbabonázó összefoglalást ad az éppen műsoron lévő, vetítésre váró filmről vagy hirdetésről, hogy a néző nem kattint ja le a készüléket, inkább nem. A kereskedelmi praxis ilyen dolgokban nem épít puszta valószínűségre. A hatás legalább olyan átütő, mint a katonai pompa régi és bevált jelbeszéde leányok szívére valaha és talán ma is.

*

— Vakok vakírása és némák jelbeszéde.

— Mindenféle szerelmes és nem-szerelmes mutogatás.

— Signatura rerum (Jacob Böhme). *

*

925